Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Borisz Paszternák: A Kreml az 1918-as év végének viharában (vers, Eörsi István fordítása)
minit csuklyájának bojtjait ■fogó futár, kit víg hóförgeteg mandzsettájánál megszorít, s kezét bilincsbe-verve rázza meg ... Ám néha! — néha, mint hajó, mely kurtított pórázon vesztegel, de szétszakítja csudamód, s jövője felé bőgve rohan el, utolsó éjjel, mint fura, teljes itajték, a Kreml rengeteg tél vitorláját hordva, ma széjjelszakítja a gyűlöletet. Hatalmas, múltíba-tfalazott látnoki jelenés gyanánt rémisztőn, gáttalan robog a tizenkilencedik évbe át. Betör hozzád estefelé az ablakon minden zengő reze. Nyilván fél — megvillan az év — nem látja, nem ismerkedik vele. Az idén bástyáknak-ítélt maradék néhány nap, s hóförgeteg tombol, és támolyogva lép — látszik: hasát vígan nem tömte meg. Látom már: a komisz idők tengerén túl, hogy széttört magamat az új év, mely még él se jött, bízón megint nevelni kezdi majd. 1918. Eörsi István fordítása
