Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Ágh István: Idézem (vers)
ÁGH ISTVÁN Idézem . .. ALEXANDR BLOKOT A szalon tükre megrepedt magától, a kristály-váza eltörött, valaki meghal, mondják, a családból, öreg vagy újszülött? vagy éppen Krisztus tükörképe? vagy kristály-dekadenciánk ? Szemünk sugara öszetépve, rongyos a Miatyánk. Oda se neki! — legyint Balmont, Andrej Belij, minit egy hiúz nézi azt az ó-bársony sezlont: Zinaida Hippiust. Bársony puihog, a fényes szamovár lohog, a kandalló tüzel, a köny vtár, mint szláv szilklavár cirillikák rózsafűzér-íérgeivel. Magától reped hó alatt a jég, valami meghal a hazáiból, szalon vagy kocsma? nem is tudja még a hóosatakos fekete kabátból Alexander Biok, Mengyelejev veje a fölfedezetlen elemiből föltámad s bukik a mélybe le, hol kocsmalárma gőzöl, összehúzódik a tangóharmonika, kitágul a nagy rózsaszínű lárva. Krisztus nevében gyertek a muriba, e vöröslámpás mulatságba! 535
