Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Borisz Paszternák: A Kreml az 1918-as év végének viharában (vers, Eörsi István fordítása)
Van-e égibb kincs aranyunknál? Minket szúr a golyók darazsa? Van-e jobb fegyver írnia dalunknál? Zengő hangunk: létünk aranya. Zöldben feküdj le, mező! Terítsd a napok fenekét! Szivárvány, add röpülő lovainknak az évek ívét! Unalmas a csillagos égnek: daliunk hogy nélküle szép? Nagy Medve, küzdd ki, hogy élve befogadjon minket az ég! Igyál örömet, dalolj! Tavaszt üt erőnk, szökeUümk. Szívem, dobogj, dobolj! Réz üstdob a mellünk! Jánosi István fordítása BORISZ PASZTERNÁK A Kreml az 1918-as év végének viharában Mint rombadőlt végállomás, mit a vágány a hónak átadott, mint kit éjjel szél dühe ráz, s nemezcsizmában a pusztában vánszorog. mint aki búsan esdiékel az orkánhoz, míg vége közelít: a lélfceket ne fújja el, midőn a homály mindent beborít,
