Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Botár Attila: Az alapító álom (vers)
BOTÁR ATTILA Az alapító álom (Illyés Gyulának) Varázsfüst? szél bolondja érzem de űz előre a jóslat is — s ezek :a nyápic füvek legelhetetlen maradék föld bronzhullás érte a fákat toportyános éjek a tábort s a cécós gyülekezet szót vár szoríttatván megint folyónalk (s még hány magas folyón kell éjszaka-fedetten jutni kövérebb legelőkig még hány vízen ha tudnám vagy ha valaki odafenn) jöttünk sziszegő hírével egy nyíl most átmegyen más-nyelvű siratok előttünk más-nyelvű siratok mögöttünk és ez a nyelv annyi hadiút után még a mi nyelvünk? micsoda csöndesség fönn! micsoda esöndesség túl! de tőlem jelet várnak a lovak a nyájak a kölykök a némberek dideregnek igen-soványak s ezek a .nyers hallgató emberek várak óznák babrálják nyergüket (még hány fölyónak kényszeredjünk gyalázott rettegett lovonszüíletett horda?) legyen meg a füst akaratja még legyen még ennek a víznek röpítek osóvás nyilat s lovaktól fröcsköl jelemre 495
