Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Baka István: Háborús téli éjszaka (Vers)
hová futhatnál, virradat vada, kutyák kerülnek mindenütt eléd, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, és vár a bor a kocsmaasztalon, nagy kanosé és tizenhárom pohár, körben, mint Krisztus az apostolokkal, torzképül az Utolsó Vacsora, hová futhatnál, virradat vada, hová futhatnál, vadnyúl, szarvas, őz, előtted válik hajlongó cigánnyá, s zendít rá trágár nótára a fűz, üres a kocsma, de maj d megtelik veríték-, vér-, nyers hús- és kapcaszaggal, okádék bűzével, no meg a nótáik édeskés akácvirágillatával, és kártya csattog, mintha angyalszárnyak, s holnap is tart a 'búcsú, a vadászat, forog tovább a horizont, forognak papírlovasok a papírlovon, mézeshuszárok a kalácslovon, egymásba folynak virradatdk, esték, ezer éve vadászat, vígalom, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, árnyhattyúk úsznak cukormáz-tavon, és kártya csattog, mintha angyalszárnyak, forog a hinta, kancsók, poharak, és Lement a nap a maga járásán, Akácos út, ha végig megyek raj tad én, tart még a búcsú, a haijtóvadászat, boldog a vad, ki puska elé állhat: SEBÉBŐL VÉRZIK EL AZ ORSZÁG. VII. Különös éjszaka ez, ráng, ráng a gyertya lángja, mint erőszakolt asszony, lobog, mint katonavonat után lengetett kendő, leng, mint akasztott hullája a szélben, remeg a gyertya lángja,
