Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: A város peremén
szülőföldünk VARGA ZOLTÁN A város peremén A nagy nyugat-dunántúli ipari centrum büszkén viseli a munkásváros rangját. Százezer lakója mellé naponta vonatok, autóbuszok, személygépkocsik és motorkerékpárok tucatjai hozzák a bejárókat. Harminc—Harmincötezer embert. A bejárók külön kasztot képviselnek a falujukban; már nem parasztok, de még nem munkások a szó klasszikus értelmében. Az évek során nagyon sokan megunták közülük a bejárást. Beköltöztek a városba, pontosabban a város peremére. Itt vehettek viszonylag olcsó telkeket és építhettek családi házakat. Ugyanolyan sátortetőseket, mint falun szokás. Csak a hozzá tartozó telek kisebb. A városba költözés — igaz lassabban — ma is folytatódik. A beköltözőitek életritmusa kevésbé, vagy egyáltalán nem változik. Legfeljebb az utazásra fordított idejük szabadul fel. A megszállott népművelők ettől remélik, hogy többen járnak majd művelődési házakba, könyvtárakba, moziba. A valóság azonban egészen más. 5jí Sz. városrészt néhány éve csatolták a városhoz. Korábban nagyközségnyi település volt. Ma is teljesen falusias a kinézete, sőt, még rosszabb, mert falun legalább az út és a járda betonból van. Itt csak földutak láthatók. A városháza innen gyalog egy óra járásnyira esik. Ez a környezet hasonlít leginkább a hajdani ingázók szülőfalujára. Kertes családi házakban majdnem 30 ezer ember él itt. Egy 1972-es felmérés szerint 88 százalékuk fizikai munkás, 11 százalékuk alkalmazott, adiminisztrátor vagy egyéb munkakörben dolgozik. A diplomások aránya egy százalék. A kapun át belátni az udvarokra. Csaknem mindenütt garázsok, amelyek adandó alkalommal átalakulnak műhelyekké. Kinek fűrészgépe, kinek gyalugépe van. Máshol fóliasátrak alatt virágok nyújtogatják fejüket. Egy bennszülött szerint minden második házban találnánk villanyhegesztőt. Itt ez a másodállás, jórészt iparengedély nélkül. Az idevalósiak közül sokan most is ugyanúgy állatokkal foglalkoznak, mint amikor még külön voltak a várostól. Igaz, nem tehenekkel, hanem sertésekkel, nyulakkal, baromfiakkal. Az állatok már nemcsak az udvar hátsó végében levő ólakban laknak, hanem néhol a pincét is az ő számukra tartják fent. Senki nem szólja meg a másikat, legfeljebb arra beszélnek rá, aki hamarabb megszedi magát. 43
