Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Baka István: Háborús téli éjszaka (Vers)

VI. (VADÁSZAT)

Lovas árnyalakok a ködben, a horizont körhintaként forog, vonulnak lassan festett naplementék, kútgémek, őzek, bőgő szarvasok, culkormáz-tavon .hattyúárnyaik, s egymásba folyva virradatok, esték forognak a körhinta koronáján, deres mezőn: mézeskalács szíven halastó tükrös négyszöge remeg, kicirkalmazva rajta: Örök Emlék, betűi közt hal,száj tátong: cselédlány készségesen tárulkozó öle, s a messzeségből csizmák döngenek, tágul a táj s szűkül, új s új menetre fordul a körhinta, (kíséri cigánybanda és katonazene, Rákóczi-induló, Radetzky-mars, és Száz forintnak ötven a fele, s paták szikráznak, csizmák döngenek, lovas-árnyalakok a ködben, forog a hinta, tart tovább a búcsú, körvadászat papírmasé lovon, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soká, hová futhatnál, virradat vada, hová futhatnál, vadnyúl, szarvas, őz, előtted válik hajlongó cigánnyá, s zendít rá trágár nótára a fűz, sörétszemekkel riaisztgat a bodza, véredül fröccsen szét az áfonya, úri vadászat, nincsen kezdete, úri vadászat, vége nincs soha, boldog, ki hulltát érezvén megállhat, s golyó teríti földre, nem kutya, és tart tovább a búcsú, a vadászat, a horizont körhintaként forog, mézeskalács-dzsentrik nyeregbe szállnak, lányszobák rózsaszínű álmai, bugyiké, akik letépetni vágynak, fonnyadt emlőké, kik gyötretni vágynak, lapos bukszák és duzzadó herék,