Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Bödőcs Pál: Gyimesi siratóének
gal az üvegnek. Jaj, nekünk ugrott azzal a bolond, részeg fejével. Két napja kaptuk az autót, éjjel-nappal dolgoztunk érte, az uramnak nincs még hajtási engedélye. Mi lesz ebből, borzasztó Istenem! Elviszik az én uramat, többet soha se látjuk. Úgyis fölakasztom magamat, árván maradsz szegény kislányom — négy év körüli leányka remegett az asszony mellett —, vége már a mi életünknek. Pedig mintha csak éreztem volna. Le akartam beszélni Józsit, ne menjünk el keresztapámékhoz. Most jöttél meg a munkából, nem is mosdottál, tiszta ruhát se vettél. De csak kinyitotta a kaput, kihajtott az udvarból. A féi'je éppen akkor emelte magasabbra, fel egészen a melléhez az élettelen testet, Hogy rakja be az autóba, ahol József és János helyet készített neki. Egymásra néztek. Az asszony szavait elmosta az sírás. Az idegen férfi meg csak azt kívánta, hogy gyorsan sötét este legyen. 42 SZENES ZSUZSA: „AMI KORÁBBAN HASZNÁLATI TÁRGY VOLT, MOST DISZ”
