Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről

e területen is élnek és hatnak polgári, kispolgári nézetek. Legjellemzőbb ezek közül — a közművelődés szempontjából — a szabadidőnek a munkaidő ellentéteként való felfogása. Ez a nézet a szabadidőtől csak egyfajta kikapcsolódást vár, s járhatatlanná teszi az igazi értékek elsajátításának útját. A szabadidő marxista felfogásában a munkában való helytállás, a társadalomhoz fűződő viszony és a művelődés dialektikus egységben funkcionál. A kultúra az aktív alkotó magatartás eszköze, módja és eredménye, mely egyúttal szabályozza és irányítja a sajátosan emberi célokért folytatott . társadalmi tevékenységet. Ügy kell tehát biztosítanunk a szabadidő felhasználását, hogy az kikapcsolódást és regenerálódást is jelentsen ugyan, ám az egyént és közösséget egyaránt gazdagító, társadalmilag hasznos produktív idő is legyen.

Közművelődési tevékenységünknek ez a kerete és ez a perspektívája. Tennivalóink azért ennyire bonyolultak, szerteágazóak, nagy türelmet és hozzáértést követe- lőek, mert a kultúra áthatja az emberi viszonyok minden oldalát. A mi felfogásunkban a kultúra az élet minősége, a gyakorlat eredményessége, a társadalmi problémák megoldása, a hozzá szükséges felkészültséggel és a belőle származó eredményekkel együtt. A korszerű műveltség — ebből következően — nem ismerethalmaz, hanem élő egység. Egységes világkép, amely újszerű helyzetekben is határozott ítéletre, választásra képesít, tájékozódási készség az információ-dzsungelben, szabad mozgás a kollektív társadalmi kultúrában. A folyton alakuló valóság tudomásulvételének igénye, a világkép önálló továbbépítése, szép, új gondolatok saeretete, a hasznos, új technikák elsajátításának mohósága. A műveltség nem a jóllakottság, hanem az éhség érzete.

A közművelődési munka lényege, hogy ilyen igényeket bontakoztasson ki, szolgáljon és teremtsen újjá. Áldozatot, gondot, lelkesedést, türelmet és meggyőződést követel.

SZOKOLSZKY MIKLÓS: ALKONYAT

456