Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - TANULMÁNY - Dr. Marczali László: A közművelődésről

bízhatóan képet adni. E területen a legfontosabb intézkedést a Kulturális Minisztérium létrejötte jelentette. Megalakulásával és a Köziművelődési Törvényben rögzített ágazati felelősségével új feltételek teremtődtek a kulturális élet állami irányításában. Folyamatosan, alakítjuk a minisztérum feladatokhoz igazodó struktúráját, a gyakorlatban is jól funkcionáló, a kulturális terület sajátosságaihoz és az állami felügyelet rendjéhez egyaránt illeszkedő eljárásmódokat dolgozunk ki. Itt említem meg, hogy a megyei közművelődési bizottságok általában jól töltik be koordinatív funkciójukat, úgy értékeljük, hogy hasznos segítőtársai lehetnek a tanácsi irányításnak.

A rendkívül szerteágazó és sokirányú intézkedés érzékeltetésére — korántsem a teljesség igényével — még néhány dologról beszámolok. A Rádió és a Televízió kidolgozta közművelődési tevékenységének távlati fejlesztési programját. Ezt az OKT is megvitatta és megerősítette. A Magyar Tudományos Akadémia elkészítette feladattervét arról, hogy intézetei és a hozzá tartozó tudományos társaságok miként segítik a közművelődós ügyét. A feladatterv részletesen szól az Akadémia tudományos testületéi — köztük kiemelten a Művelődéskutatási Bizottság — kutatást koordináló tevékenységéről, a kutatóintézetek ezzel kapcsolatos konkrét teendőiről és a tudományos társaságok ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkájáról. A tömegsport, a turizmus és a közművelődés kapcsolata fejlesztésének terve 1976 nyarán elkészült. Létrejött a szórakoztató jellegű hivatásos és amatőr művészeti tevékenység összehangolását végző bizottság, júniusban a Kulturális Minisztérium az OKT elé terjeszti a szórakoztató tevékenység fejlesztésére vonatkozó javaslatait. Elkészült az amatőr művészeti mozgalom továbbfejlesztésének terve. A mozgalom eszmei, ideológiai, művészetpolitikai kérdéseiben az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkaközössége 1976 áprilisában foglalt állást. Újraszabályoztuk az amatőr művészeti együttesek vezetőinek képesítését és díjazását, a szabályozás során a közösségvezetők díjazása jelentős mértékben emelkedett.

Megkezdődött a közművelődés területén dolgozó szakemberek korszerűsített képzési rendszerének kidolgozása. Első lépésként valamennyi tanárképző főiskolán bevezették a népművelő és könyvtárosképzést, a tanítóképzőkben és néhány más felsőoktatási intézményben megszervezték a közművelődési ismeretek tantárgyát, és kísérleti jelleggel néhány középiskolában is megindult a közművelődési szakemberképzés. Jelenleg a felsőfokú képzés tananyagának és szervezeti kereteinek korszerűsítése folyik. Elkezdődött a közoktatási, közművelődési és művészeti intézmények kapcsolatrendszerét és az ifjúság nevelését szolgáló közös feladataik megvalósítását szolgáló elképzelések gyakorlati megvalósítása. Ennek során vizsgáltuk meg az életképtelen és szükségtelen mozik, könyvtárak és művelődési otthonok megszüntetését és más művelődési célú hasznosításának lehetőségét. Intézkedéseink során arra törekedtünk, hogy a megszűnő intézményeket feltétlenül kulturális célra hasznosítsák.

Ha mindezekhez hozzászámítjuk azokat a gyakorlati, mindennapi lépéseket, amelyeket az itt jelenlévő vagy az ország bármely területén dolgozó közművelődési szakemberek tették a munkásság és az ifjúság kulturális ellátásának javítására, a szocialista brigádok tagjai művelődésének segítésére, a korszerűbb irányítás, az em- berközelibb intézményi munka érdekében, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a köz- művelődési párthatározattal nemcsak elvben, hanem gyakorlati cselekvésekben is egyetértettünk. Az is világos azonban, hogy mindezen intézkedések a munka kezdetét jelentik és újabb feladatok forrásai.

Ha figyelmesen követik követelményünk megnyilvánulását, akkor észrevehették, hogy az 1974-es párthatározatot követően nemcsak az a terminológiai váltás játszódott le, amely a népművelés kifejezés helyébe a közművelődés kifejezést léptette, hanem egy olyan kitérjeszkedés is, amelyik a dolgok logikája szerint fejezi ki a közoktatás és a közművelődés egymásra utaltságát, és összekapcsolja a közoktatás és a köz- művelődés tevékenységét. A közművelődés az iskolától kapja embereit, tehát ebben az értelemben is létkérdés számunkra, hogy mi történik az iskolákban. Korunkban megszűnt az iskolán kívüli művelődés iskola-pótló szerepe. A közművelődés a kultúra elsajátításának egész életre szóló társadalmi szükségletében önálló funkciót kapott. Így tekintve az iskolának legfontosabb feladata a művelődésre, a kultúra elsajátítására, a közművelődésben való részvételre való felkészítés. Mindkét szektornak nyitottabbá kell tehát válnia a másik felé. A közoktatásnak úgy, hogy éljen a közművelődés adta lehetőségekkel. Ügy Ítélem meg, hogy a két rendszer közül a fiatalabb, a közművelődés a dinamikusabb, gyorsabban tud reagálni a változásokra, és felismerte az iskolára való utaltságát. Sok kezdeményezést tettek a közművelődési intézmények az oktatással való együttműködésre, a magánvizsgákra való előkészítő

452