Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
anyám képes azt mondani nekem, hogy Wer mit Hunden zu Bette geht, steht mit Flöhen auf, amikor Fikszire és Csucsorira panaszkodom, holott tudja, ennyit úgysem értek meg valamiért bejött a házhoz, levette a lakatot és a kemence tetején keresgél: nem tudni mit, hiszen oda aligha látnék föl akár a székről is odafönt a kisfiú tudatában összekeveredett a diófák hegye és az annyiszor hallott olajfák hegye (olajfa a faluban azonban csak Ficonkáéknál volt, azt is csak a téves ismeretek neveztették olajfának), de voltaképpen érezte: a diófák csúcsáról van szó, ahonnét ez az egyáltalán nem bibliai táj annyira szépen belátható, sőt, a sejtések határán túl még valami képzelet világából is — a már-már hazugságokéból gyakori dörejek csattantak tompán, lehunyt szemhéjon a fény vibrálása és mint lehunyt szemhéjon a fény, vibrált a faluban a nyugtalanság, a bizonytalanság és bizalmatlanság az ismeretlen jövővel szemben holnap, holnapután majd minden másképp lesz: a bizonytalan jövő bizonyos múlttá, jelenné egyszerűsödik, de addig kísért ez a vibrálás, az elhessent- hetetlen darázszümmögés egyszer majd a tompa dörejek helyén ismét szép szavak mélázó tekintet kúszik az olaj-, hárs-, dió- és gesztenyefák csúcsára, pásztázik fölöttük, mint a katonai fényszórók a város fölött, miközben majd szép szavak (akár Türüsz halványuló ajkai közül is) üde levelekként akadnak a fákra és lombként, árnyékként beborítnak, vagy éppen — hogy megfordítsuk —, gesztenyékként koppannak a lábad előtt és szétgurulnak rendetlen tarkaságban: zöld, fehér, barna és rozsda színű foltokat varázsolva a sárga kavicsra egyelőre azonban még a pilóta hamvait hordta a szél, az érte konduló harang szavai terültek zengve a falura, tetemétől és koporsógépétől tértek visz- sza a hullarablók: begyűjtve mindent, amit csak föllelhettek — a haranglábnál álltunk hármasban, mert mégiscsak rátaláltam cserben- hagyóimra jöttek a férfiak az Ördögábécéből elöl Feri bácsi egy talicskán tolta a repülőgép propellerének egyik felét — a kopott zöld festék alól itt-ott csillog a fehér alumínium ilyen terhet más nem hoz (talán csak a lelkében) — minden a zsebükben van Csucsori kinyilatkoztatásai megföllebezhetetlenek Fikszi odaszalad a talicskához, már-már meg is tapogatná terhét, de elzavarják leghátul Kuncsi és Gyuri, újra meg újra fölbukkan köztük Türüsz kram- puszábrázatja mégiscsak közibük ette a fene az irigység nemcsak megnémít, de földhöz is szegez bennünket: béna csodáiéi vagyunk a különleges menetnek a processzióban a vénasszonyok éneke helyett a talicska csikorgása, Má- ria-zászlók helyett Türüsz vigyora, grimaszai legszívesebben harangoznék: kiharangoznám a hullarablók megtérését 413
