Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
a lukas húszfilléresek nagy részét zsírosgubából szereztem, az ősszel rengeteget szedtünk mindannyian, de Izidor csak decemberben vette meg tőlünk: addigra tolikönnyűre száradt a padlásokon (mindig így tett, így vették át tőle is) akkor jött a Penészmentő Penészmentő menhelyi gyerek volt, tehénőrzésre vette magához az egyik család szeptemberben együtt szedtük vele a zsírosgubát, télen együtt adtuk el: Penészmentőé három téglával nehezebb volt, mint a mienk, a zsidó vagy észrevette vagy nem — többet fizetett Penészmentőben röhögéssé vált a lélek nekem csupán húszfilléresek jutottak, a ravaszság dicsőítéséből semmi, azokat legalább fölfűzhettem madzagra, mígnem nyakláncnyira szaporultak aztán a lukas fekete pénzek szépen átperegtek a kis piros bukszába (Fik- szi azt mondta a Ninináné Lacira, hogy bukszaszájú, azért nem tud rendesen beszélni), és leköltöztek velem a bunkerba, ahol majd nyugalomban átvészelik a megpróbáltatásokat, és ősszel átvedlenek búcsúfiává, hiszen Türüsz is megmondta: lesz búcsú, persze, hogy lesz; igaz, ez inkább az óhaja volt, semmint a bizonyossága, de én mégis hittem neki — kizárt dolog, hogy mindig be akarna csapni (és ha nem csap bé, akkor ősszel fapuskám is lesz) ésígytovább kondult a harang: megbolydultak a bunkerok — ki halt meg? — nincs még dél — berúgott volna az a vén marha, hogy ilyenkor harangoz? — a pilótát harangozza ki Kera is tud mindent; de honnan, de honnan — Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes — nyögték az öregasszonyok, és — varjak a barázdában «—, bólogattak a bunkerok előtt: belefeketedtek abba a fekete csöndbe, amit a harang próbált össze tördelni, és ha lett volna céhmester a faluban, biztos kiszalad a nagy kereszttel, hogy az élükre álljon a temetési menetben céhmester nem volt temetési menet nem volt meleg pilótahamu volt valahol az ördögábécében Liza néniből csak a sóhaj tört elő minduntalan az Üdvözlégy ütemére: ő nem volt katolikus és csak a bunkerajtóból lesegetett fölfelé és az istennek szent anyja mindezt látta (így gondoltam!), látta, hogy anyám mellé húzódom, aki karjára vette húgomat és szótlanul a harangozást hallgatta, a csöndet hallgatta és az én lélegzésemet, ami talán fölhangzott hozzá újra eszembe jutott a prémsapka, amit nagyanyám levetetett velem, mert szerinte megtelt tyúktetűvel; akkor jutott eszembe, amikor ebéd után megindult a hullarablás idősebb férfiak jópáran elindultak a lelőtt géphez megnézni, mi maradt belőle Türüsz már közölte a véleményét Fikszi és Csucsori hívogatott, menjünk utánuk, hátha találunk mi is valamint; fejükben prémsapka: fölkészültek a mezőn robogó szélre, és azonban 410
