Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - Kárpáti Kamil: Első találkozásom Schrőder úrral, Tűzany Ilonka menyegzőjén (versek)

A pap és a kántor Schröder úrral (a temetkezési vállalkozó) koszorúk mentőövében úszott, lábukra fonva az egész bozót:

fátylas kalapok, selyemköcsögök, farzsebben dagadozva a bukszák — s széles, rakoncátlan kedvvel a holt, ki nézi: sírját, kik koszorúznák.

Tűzanyó Ilonka menyegzőjén

Mikor nagybátyám hozta Ilonkát, ő meg Jozefint, ő meg Rozinát,

Adamcsik néni, hoppá, lehajolt: lángot loccsantott három cipőbe.

Pedig mindhárom igen lukas volt.

Ilon kisujja cipőn kisbaba.

Mégis azt láttam, láttuk mindnyájan: selyemmé válnak, sarkuk arannyá.

Topognak tűzben. S mint fény a tükrön, úgy korcsolyáznak fűre hullt havon. Mert hó hullt. S ittuk fa kérgéről mi.

S cipőorron három orsó pörgött.

És pörgött a meg sem hajolt fűben Ilonka, Jozefin, Rozina ott.

Évi azt súgta, még jobban fogja pörgetni magát az esküvőnkön.

„Meztelenül?” — leheltem fülébe, s mintha őt nézném, befogta szemem. Három orsóról pedig csak vetül szanaszét a kertbe habos cérna.

Hónál fehérebb, szikrát vet egyre, tekergőz, mint vízben jácintgyökér. Vastagszik, mint végtelen szál tészta — térdel nagybátyám: falja magába.