Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Abody Rita: Gyémántvirág (vers) - Abody Rita: Magánynak (vers)
ledörgölöd a rügyes ágacskák rücskeit, a kisnyúl-fészkeken pihét szemelgetsz, bölényekkel csatangolsz az erdőn, kutyákkal kóborolsz falun. Városban a gesztenyéken ugrándozol, elrúgod magad a kopogó kövecskékről, egyik levegőmolekuláról a másikra billegsz, néha egy tüdőbe is beleszánkázol, s teszel egy rövid körutazást a vérrel agyban, szívben, méhben, de ezt nem szereted. Jobban szeretsz hajak végén hintázni, keselyücsőrön felhőbe szűrődni, dobhártyát pengetni, csók közé furakodni. Ezért otthonos vagy az álmokban, hangosan énekelgetsz bennük, ezerfelé egy éjjel. Legszívesebben az öreg házak borostyánlevelei között, vagy öreg szobákban üldögélsz, hintaszékben, porszagú ágytakarón, orrhegyre csúszó okulárén, ráncok között, a kéz kidudorodó, már puha erein. Az öregeket csak te simogatod, s otthon vagy az ivók italában, alkoholgőzben magad is lerészegülsz, viháncolsz, késpengéken fened magad újra józanra. Tankönyvlapok közt, kamasztenyerekben tűnődői gyakran, a felnőtteket unod, s a papoktól tartassz egy kicsit. Máskülönben teljesen mindegy neked, hol hálj, cigányban, költőben, úrban, villansz a levélen, úton, sarokban. Leggyakrabban mégis az ablakokon feszülsz, nem amelyeken befelé, hanem ahol kifelé néznek. 33
