Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Kozma Kiss Andrea: Erdő és pusztaság (vers) - Kozma Kiss Andrea: Hajnali fák (vers)
KOZMA KISS ANDREA A lombok útjai végtelenek didergő csöndben harmonikáznak rájuk bízott dolgok: titkaim — De lehet-e titkom? Lehet-e ki nem mondott szavam gondolatom? ... A cicomával felöltöztetettek mind azt hiszik szépek én elnézek fejük felett az üres csevegés számomra: meztelen erdő felégett pusztaság! Nincs titkom! El nem hangzott mondatom is szilárd akár a vas; fehér szél szárnyán járja a változó világot: öltöztet erdőt termékenyít pusztaságot! Hajnali fák Látod-e: hajnali fák lombjai lehullnak, a jó anya-ágak értük lehajolnak. Megérted-e: alkonyi kedvem s a szomorú fák komor hangulatát a szélben, ahogy viszi sírón a dalt. Bennem harangok zúgnak, borús kedvem lassan elszáll, s a hajnali fák lombján diadalmasan ragyog a fény. 34 Erdő és pusztaság
