Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Ágostházi László: Műemléki együttesek védelme falun

Mindez a műemléki hatóság engedélye nélkül, és az elsőfokú építési hatóság szeme láttára történik.

Rossz lenne talán a törvény?

Vágy nem lehet érvényt szerezni számára?

Netán az építési hatóság nem áll hivatása magaslatán?

Kérem, engedjék el nekem a válaszadást. Legyen szabad csak a tényekről szólnom. Arról, hogy a helyi tanács és az általános rendezési tervet készítő építész személyes meggyőzés, tervező keresése, a munkaköri kötelességen messze túlmenő áldozatvállaló utánjárással próbálták a falukép folytatódó felbomlása folyamatának útját állni. Minden erőfeszítésük eredménytelen volt. Nem akadt építészmérnök, aki vállalta volna a védett területen belül a magánépíttetők igénye és a védelemmel kapcsolatos előírások közötti békeszerző hálátlan szerepét. Állami tervezőiroda magántervek készítését nem vállalhatja. Kőművesmester vagy technikus a védett területre nem tervezhet. — A bűvös kör bezárult. Kiút nincsen? Pusztuljon tehát mindaz, amit értékesnek tartunk, amely hasznosítható lehet, s amit annyi küzdelem árán végre a törvény is véd?

Jelenleg — azt kell mondanom — nincs lehetőség e folyamat megállítására. Mégis meg kell próbálni megkeresni a módot, hogy korszerű otthont és esztétikus településképet biztosíthassunk a Fertőrákoson lakóknak, s minél több hasznosítható lehetőséget az idegenforgalom számára. Ügy tűnik, hogy meg kellene fontolni néhány gondolatot, melyek esetleg más védett településnél is alkalmazhatóak lennének:

— ha nem is valamennyi faluban, de legalább a műemléki védett területeken növelni kellene az anyagi támogatás mértékét,

— anyagi támogatást kellene biztosítani e területeken nemcsak az egyedileg védett, hanem a többi épület számára is, ha azoknál a rendezési előírásoknak megfelelően járnak el,

— a rendezési javaslatban foglaltak végrehajtásához a tervező számára művezetési lehetőséget kellene biztosítani,

— kezdő lépésként legalább a műemlék vagy műemlék jeliegűként védett épületek korszerűsítésére állami pénzből, állami tervezőirodai terveket kellene készíteni, a megvalósítást anyagilag támogatni; a jó példák bizonyító-ösztönző - ereje a leghatékonyabb fegyver.

— távlatban is — véleményem szerint — csakis tervező irodai munkával, állami tervekkel lehet biztosítani a megfelelő színvonalú, a tervi elképzeléshez igazodó falukép-helyreállítást; tudom, szokatlanul hangzik: állami hitelt biztosítani magánházak korszerűsítési, helyreállítási terveinek elkészítéséhez; (biztos vagyok benne, hogy az e célra szükséges anyagi támogatás az esztétikus megvalósulás során igen hamar visszatérül),

— ezt a fajta állami támogatást fokozni lehetne az egyetem, a főiskolák építész tagozatain készített konkrét feladatú diplomamunkákkal vagy a mesteriskolán kidolgozott feladatokkal.

Itt egyúttal utalni szeretnék arra is, hogy Fertőrákos igen sok témát tartogat a néprajz, a népi építészet, a településtörténet kutatói számára is.

Például a hosszúházas telkek fejlődéstörténete végeredményben nem tisztázott még. Ugyanúgy foglalkozni kellene e telkeken a pajták sajátos helyzetével, védelmi szerepük kérdésével is, de a lakóépületek tipológiai kutatása terén is van még tennivaló.

Ügy gondolom, hogy Fertőrákos példája nem egyedüli hazánkban — de külföldön is — a települések arculata soha nem látott mértékben átalakul. Ez az átalakulás legerősebben éppen a falvakat érinti és szükségszerű következménye az életforma változásának, az ízlés, a műveltség módosulásának. Azonban nem csak a műemlékvédelem, hanem a városépítés szakemberei is azt kívánják elérni, hogy történeti, építészeti értékeket képviselő, védelmet érdemlő együttesek miinél épebben legyenek meg- őrizhetőek. A városi alkotások sorában már hazánk is büszke lehet eredményeire. A falvak védelme nehezebb feladat s még igen sok küzdelmet igényel.

366