Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Ágostházi László: Műemléki együttesek védelme falun
NÉMETH LAJOS Képek, szobrok 30 év magyar művészetéből (A Budapesti Történeti Múzeum kiállítása) A tárlat anyagát a kiállítás rendezői elsődlegesen nem a magyar közönség részére állították össze, hanem Varsóban került bemutatásra a Budapesti Kulturális Napok keretében. A kiállítható művek számát a rendelkezésre álló hely határozta meg, az adott lehetőségeken belül kellett ízelítőt adni az elmúlt harminc év művészi terméséből. A rendezők nem törekedhettek tehát teljességre, inkább csak a fejlődési csomópontokra koncentráltak, számos jelentős mű és művész kimaradt. A hazai közönség előtt bemutatásra kerülő anyag apró változtatásoktól eltekintve lényegében azonos a Varsóban bemutatott anyaggal. A rendezők a szerény cím megválasztásával is hangsúlyozni akarták, hogy nem vállalkoznak a harminc év művészeti fejlődésének a rekonstruálására, nem akarják pótolni a történeti fejlődést gazdag anyaggal, több művész több munkájával reprezentáló, állandó kortársművészeti kiállítást. Mégis sokkal többet'adtak, mint amit a szerény cím sejtet. Mert bármily vázlatos, hiányos is a válogatás, mégis úttörő vállalkozás, a legjobb, ami eddig e téren történt. A kiállításon valóban a kortárs magyar művészet közvetlen múltja kerül bemutatásra, és nemcsak kitűnő műveket látunk a Czóbel nevével fémjelezhető generációtól kezdve Deim Pál és Keserű Ilona nemzedékéig, hanem valamiként érezhetővé válik a folyamat is, az elmúlt harminc év fejlődésének a szakaszai, esztétikai problémái is feltárulkoznak. Ugyanakkor a vállalkozás dimenziójának a tudatos csökkentése miatt a rendezők mertek szelektálni, kiemelni és elhagyni, mellőzni a protokolláris szempontokat. Kevés engedményt tettek, talán csak Kiss István szokványos kompozíciójú, közhelyszerű „Család” című szobrának a kiállítása minősíthető ennek. A válogatás általában szerencsés és tudományosan megalapozott, a minőségi mércét általában egyöntetűen használó volt. Néhány esetben természetesen vitatkozni lehet, néhány művész nem a legelőnyösebb művekkel szerepel, jobb válogatás gazdagította volna az összképet, így például nem a legszerencsésebb a válogatás Czóbel Béla, Bernáth Aurél, Kmetty János, Szőnyi István műveiből, az utóbbinak a secco vázlatát kár volt bemutatni. Egyenetlen Kokas Ignác anyaga is és elmaradhatott volna Orosz János „Corpus” c. képe. Mindez azonban elenyésző, a válogatás lényegében jó volt, ezért a kiállítást egyszerre lehet megítélni a történeti fejlődés szempontját figyelembe véve és a kiállított művek egyéni értékeit elemezve. Sőt a jó rendezés miatt néhány mű valósággal reveláeióként hat, az értékek összevetésére is lehetőség adódik. Ezért a recenzor- nak is hálás feladat jutott: elmélkedhet azon az összképen, amely a jó válogatásból kirajzolódik és miután erre a kiállítás célja, címe is feljogosítja, elmélkedhet a kiállított művek egyéni értékéről is. 367 művészet
