Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Bárdosi János: A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében
azonban két olyan jellemvonása is, ami a magyar társadalommal összefüggő kérdés. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a műemlékké válás folyamata nem lezárt. Amíg építészet van, addig mindig születnek új műemlékek. Frank Lloyd Wright, Le Corbusier, Alvar Aalto legjobb alkotásait éppúgy műemléknek tekinti ma már mindenki, mint Magyarországon Lajta Béláét, Molnár Farkasét, Kozma Lajosét. Bizonyára műemléki együttes lesz egykor Brasilia, a római EUR, Salgótarján városközpontja. „A ma építészete a holnap műemléke” — ez a jelszó nem frázis. Egyetlen kivétel — legalábbis Magyarországon — a népi építészet köre. Élő népi építészet ma már nincs Magyarországon. Nincs társadalmi értelemben és nincs művészi értelemben sem. A társadalmi és osztályviszonyok az utóbbi évtizedekben olyan alapvetően változtak meg, hogy osztályok építészetéről, dolgozók vagy uralkodók architektúrájáról beszélni nyilvánvalóan badarság. A falusi építészet — nevezzük annak — ebben a vonatkozásban nem tér el a várositól. De nincs népi építészet művészi tekintetben sem. A népi faragáson, népi szőtteseken, népi agyagművességen általában a népművészetet, annak alkotásait értjük, azaz olyanokat, amelyek nemcsak népi mesterek vagy egyszerűen parasztok alkotásai, de egy bizonyos művészi színvonalat is elérnek. Nincs másként az építészet szférájában sem. Maga az építészet szó, az architektúra fogalma feltételez egy bizonyos művészi szintet. A népi építészet tehát a népművészet meg az építészet oldaláról is feltételezi a művészi színvonalat. Az pedig, ami ma — és már hosszabb ideje — falun épül, híján van minden művészi, építészeti igénynek. Műemlékek születnek Magyarországon ma is és holnap is, de népi műemlék már egy sem. Ez a kategória zárt, számuk csak csökkenhet, de újra nem termelődhet. Egy okkal több, amiért nagyon kell rájuk vigyáznunk. BÁRDOSI JÁNOS A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében Vas megye — mint több tájegységet is magába foglaló közigazgatási terület — népi építészeti szempontból talán az ország legváltozatosabb, sok fejlődési vonalat magába olvasztó és megőrző területe. Ezt a körülményt változatos földrajzi adottságaival, történeti múltjával és etnikai összetételével magyarázhatjuk. A vasi népi építészetben több építészeti stílushatás is fellelhető. Gazdag átmeneti változatokban jól érzékelhetők a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus és az eklektika sugallatai. A késői reneszánsz stílus jelentkezik a faragással, a véséssel, fűrészeléssel és virágdíszes festéssel ellátott csonkakontyos, trapéz alakú házoromzatokon, melyek közül a legszebbek a Hegyháton készültek, 1869—1891 között. A barokk stílus szellemében kialakított házhomlokzatok szórványosan megyeszerte megfigyelhetők. A paraszti építészet leggazdagabb időszaka a múlt század végi klasszicista építészeti korszak volt, amely a változatokban, részformákban bővelkedő oszlopos, boltíves, tor- nácos házakat eredményezte az egész megye területén. A vasi népi építészet a lakóházak tekintetében utoljára még az eklektikában emelkedett magas szintre. 353
