Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Bárdosi János: A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében

Kétségtelen, hogy a „nagy” építészet környékbeli alkotásai (templomok, kasté­lyok, stb.) részformáikkal, díszítőmoitívurnaikkal, hatottak az évszázados hagyomá­nyokon alapuló népi építészetre, de az átvett részfionmák, motívumok az adott közös­ség ízlésének megfelelően egyszerűsödtek, naivan átfogalmazódtak, miáltal szinte teljesen parasztivá váltak. A „nagy” építészet korban megkésett sugallatain kívül természetesen kimutat­hatók a szomszédos tájegységek, betelepített nemzetiségek paraszt építészetének ha­tásai, sőt a nagyobb jártasságra szert tett parasztácsok, „építőmesterek” kisebb-na- gyobb újításai is, a kollektív, összesegítési alapon (kalákában) végzett építőmunka ellenére, amely mindig az adott közösség hagyományos szakértelmét, építőgyakorla­tát adta, ill. képviselte. Tulajdonképpen a hagyományostól nem nagyon eltérő módosítások, finomítá­sok, praktikus újítások, díszítések, anyag- és szerkezetben, alaprajzi változtatások eredményezik a népi építészet fejlődését, amely a feudalizmus idején még rendkí­vül lassú folyamat, csak a kapitalizmusban gyorsul fel, a parasztság differenciáló­dása, több rétegre tagolódása idején. Ebben a korban ui. a módosabb paraszti réteg már a házának nagyságával, alaprajzi elrendezésével, formájával, díszítésével, be­rendezésével is kifejezésre juttatta gazdagabb, rangosabb voltát. A kapitalizmusban tehát már változott, alakult a falvak arculata, egyrészt a polgári fejlődés lecsapódása, másrészt a paraszti alkotóképesség modernizáló hatá­sára, miáltal színesebbé, gazdi gabbá vált az egyes települések — és egyúttal me­gyénk — építészeti képe. Ilyen népi építészeti örökségünk maradt a felszabadulás utáni időszakra, a me­zőgazdaság szocialista átalakulásának idejére, mikor a közös gazdálkodás, villamosí­tás, tagosítás, gépesítés stb. eredményeként, gyökeresen megváltozott parasztságunk életformája, s ezzel együtt módosult, fejlődött gondolkodásmódja, igénye és ízlése is. A forradalmi változás hatásaként parasztságunk egyre következetesebben és anya­gi erejéhez mérten egyre gyorsabban bontotta le, vagy alakította át a megválto­zott igényeivel mérve korszerűtlennek, elavultnak, egészségtelennek, tűzveszélyesnek stb. tartott lakó- és gazdasági épületeit, minek következtében a vasi népi építészet kiemelkedő értékű alkotásai is sokszor áldozatul estek. Mindez korunkban termé­szetes folyamat, de mégsem nézhettük közömbösen, miképp fogy, pusztul paraszti építészetünk gazdag állománya megyénkben, ezért vált égetően szükségessé védel­mük elvi, majd gyakorlati módszereinek kidolgozása. Ahogyan a műemléki védelem­ben részesített templomaink, kastélyaink, városi lakóházaink vallanak az egyes ko­rok és osztályok ízléséről, életformájáról, ugyanígy a régi falusi épületeink is bi­zonyságtevői, dokumentáló! parasztságunk egykori életmódjának, gazdálkodásának, ház- és lakáskultúrájának, ezért védelmük és fenntartásuk feltétlenül indokolt. Eltűnésükkel nemcsak kultúránk szegényedne, de unokáink a falu fejlődését sem tudnák mihez viszonyítani. A műemlékek egyik csoportját képező — a köztudatban már mélyebben gyöke­rező, építészeti stílusokat hűen tükröző és megőrző — épületek, a kastélyok, középü­letek, városi lakóházak stb. időtállóbb anyagból épültek, éppen ezért megfelelő hely­reállítással, karbantartással biztonságosan megőrizhetők, fenntarthatok, sőt valami­lyen hasznos célra eredeti helyükön korunkban is felhasználhatók. Sajnos nem így állunk az 1950-es évektől már fokozatosan számhavett és az 1980-as évek elejétől nyilvántartott népi műemlékekkel, melyek építőanyaga kevésbé időtálló, s ezért az előbbieknél jóval nagyobb gondozást, gyakoribb javítást, karbantartást, fo­lyamatos tűz- és állagvédelmet igényelnek. Méretük, alaprajzi elrendezésük, kezdet­leges tüzelőberendezésük, korszerűtlen belső megvilágításuk, esetenként egészségte­len voltuk miatt, a mai igényeknek megfelelő célra — az 1900-as éveknél korábbi paraszti lakóházaink — alig-alig használhatók fel. Amíg pl. egy barokk polgárházból korszerű lakás képezhető ki anélkül, hogy a műemléki elveket különösebben meg­sértenénk, addig ez a népi épületeknél nehezen kivitelezhető megnyugtató módon. Az elhagyott, lakatlan, vagy a védelem ellenére is bontásra, átalakításra ítélt pa­raszti épületeink, hosszú távon, biztonságosan, és a népi életmódot, lakáskultúrát hí­354

Next

/
Thumbnails
Contents