Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
GONTRAN (nyöszörög): Ártatlan vagyok. CLODIUS: Hisz én is ezt mondom. A gyilkos nem te vagy, hanem a körülmények. GONTRAN: De ... CLODIUS: Lásd be: a körülményeket nem büntethetem. Csak téged. Tehát kénytelen vagyok igazságtalan lenni. (Int a némáknak; ketten megragadják a rúgkapáló püspököt.) GONTRAN (üvölt): Kegyelem! Ártatlan vagyok! (A némák kihurcolják.) CLODIUS (Rulonhoz): Ellenőrizd a némákat. Szép lassan kell meghalnia. RULON: Szép lassan kell meghalnia, uram. CLODIUS (a többiekhez): Ti pedig végignézitek, urak. Azt akarom, hogy maradandó emléketek legyen róla. (Int a némáknak, azok kifelé terelik a három urat. Cloidus utánuk szól): Ja igaz! A mindenkori gyilkos vagyona a királyt illeti. (Ectornak és Hermonnak): Ti maradjatok. (A némák kikísérik az urakat. Két testőr marad csak az ajtóban, Rulonnal. Clodius, Hatto testére): Ezt a dögöt vigyétek innen. (Rulon int, a két testőr kiviszi a .hullát.) Eredj, Rulon. Tedd, amit mondtam. (Rulon áll az ajtóban, nem mozdul. Clo- dius nézi, aztán lassan, tagoltan mondja): Nem akarom, hogy helyettem gondolkodj. Ismételd! RULON: Nem akarod, uram, hogy helyetted gondolkodjam. CLODIUS: Csak velem. Helyettem soha. RULON: Csak veled. Helyetted soha. CLODIUS: Eredj! (Rulon kimegy. Csend. Clodius Ector- hoz fordul): Arra gondolsz, hogy csaló vagyok. (Ector hallgat.) Pedig csakugyan gyilkosság volt. (Csend.) Hermon! Mondd meg neki. HERMON: Én mérgeztem meg. CLODIUS: Az én parancsomra. (Her- monhoz): Mehetsz.. (Hermon kimegy.) ECTOR: Bosszú? CLODIUS: Ennyire kicsinyesnek tartasz? (Csend.) Ezek patkányok. (Elmosolyodik.) Kísérleti patkányok. És nem halhatatlanok. Azt kapják, amit másoknak szántak: hamisítványt. Csak mi hárman vagyunk halhatatlanok. (Csend.) Csakugyan nem értesz? ECTOR: Nem. CLODIUS: Nem üzletelek az élet vizével. Boldoggá akarom tenni az embereket. A halhatatlanságot szánom nekik. De a dolog veszélyes. Félő, hogy halomra ölik egymást. Előbb el kell végeznem a kísérletet. Ebbe halt bele Hatto. ECTOR: Ijesztő vagy, apám. CLODIUS: Mondd, amit gondolsz: szörnyeteg. De nincs igazad. Gontran úgyis megölte volna Hattót. Ahogy Balor is az apját. Vagy fordítva. Most már nem teszik, mert tudják az új törvényt. A kinyilatkoztatás önmagában nem elég. Megfelelő szituáció is kell a kimondásához. (Kint hosszú, fájdalmas sikoly.) Ezért kell most meghalnia Gontrannak. Prevenció. Érted már? ECTOR: Nem alkarom érteni. CLODIUS: Ha egyszer megkapják az élet vizét, akkor vigyázniuk kell egymásra. Szeretniük kell egymást. ECTOR: És ha nem tudják? CLODIUS: Akkor úgy kell tenniök. Egyre megy. A lényeg: halál nincs, csak gyilkosság van. És gyilkosság megtorlás nélkül nem maradhat. A megtorlás joga pedig az enyém. Csak az enyém. ECTOR: Isten akarsz lenni? CLODIUS: Több vagyok. Én teszem meg a bűnt mások helyett, hogy őket megválthassam. (Gontran újra sikolt odakint. Ector ösz- szerezzen. Clodius sóhajt.) Nem bízol bennem. Arra gondolsz: az apád vagyok. És félsz. Persze: én is félek. ECTOR: Én nem kértem a halhatatlanságot. CLODIUS: Néha kételkedem a megváltás lehetőségében. (Csend.) Godiva is halhatatlan. És ő is fél. ECTOR: Mit akarsz ezzel? CLODIUS: Hisz tudod. ECTOR: Nem tudom. 334
