Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
CLODIUS: Halhatatlan volt. GONTRAN: Ügy tudtuk, felség. CLODIUS: Hogyan történhetett? LISOLFUS: Ezt kérdjük mi is. (Csend.) CLODIUS (Hermonhoz): Halhatatlan vagyok? HERMON: Az vagy, uram. CLODIUS: (a többiekre): Ök is? HERMON: Ök is: CLODIUS (a holttestre): Tehát: ő is az volt. HERMON: Igen. CLODIUS: Megölték. (Csend.) Valaki közületek. (Csend.) Melyik volt? (Csend. Rulon, Clodius intésére elindítja a tolószéket. A király sorra fürkészi az arcokat.) BEOVULF (Clodius tekintetére): A rokonom volt, uram. (Clodius bólint, a kocsi tovább gördül.) LISOLFUS: A barátom volt. (Bólintás; a kocsi tovább gördül.) BALOR: A lelkiatyám volt. (A kocsi tovább gördül.) GONTRAN: Elöljáróm volt az egyházi rendben. (A kocsizás végelér. Rulon szembefordítja Clodiust a csoporttal.) CLODIUS: Tehát a gyilkos köztetek van. Rulon? RULON: Köztük van, uram. CLODIUS (Ectorhoz): A praxis. Ne feledd. ECTOR: Hadd menjek innen. CLODIUS (mintha nem hallaná; Beo- vulfhoz): Rokonod volt. Tehát az örökösöd. Vagy ő a tied? Mindegy. (Lisol- fushoz): A barátod volt. Tehát az iri- gyed. Vagy te az övé? Ez is mindegy. (Bátorhoz): A lelkiatyád volt. Tehát: minden titkaid tudója. BALOR: Én soha, semmit... Tudtam, hogy megmondja apámnak. CLODIUS (Gontranhoz): Elöljáród volt? (Gontran bólint.) Tehát: kő az utadban. (Csend.) Te voltál. GONTRAN (rémülten): Felség! CLODIUS: Mindig is érsek akartál lenni. Évek óta lesed a halálát. Igaz? (Gontran hallgat.) És most, hogy halhatatlan lett, megölted. Hogy is érhetted volna be az örökkévalóságban egy második hellyel? GONTRAN: Gondoltam rá, de nem tettem meg. Nem én tettem, csak gondoltam rá. CLODIUS: Persze. Hisz ő is gondolt rá. Nem volt buta ember. Tudta, hogy félnie kell tőled. Te csak megelőzted. GONTRAN (térdre esik): Nem igaz! Nem tettem! (Ector a háttérben kifelé indul. Clodius alig észrevehető mozdulattal jelt ad a némáknak; azok szelíden, de határozottan visszakényszerítik a fiút.) CLODIUS (a többiekhez): Szomorú vagyok, barátaim. Bizonyára ti is. Mindannyian látjuk a veszélyt. Tenni kell. (A halottra mutat): Ö mondta: aki meghal — bűnös. Ez legyen az új erkölcsi törvény a nép számára. És lám, meghalt, pedig bűntelen volt. A mi halhatatlanságunk tehát más természetű. Más törvényt kíván. Mi legyen ez, barátaim? (Csend.) Egyszerű és világos törvény kell. Nincs időnk bonyolult jogszabályokat alkotni. Tehát: mától nincs halál. Csak bűntény van és áldozat. De ahol áldozat van, ott gyilkos is van. Életet életért. Ennyi az új törvény. Tiszta és világos. Ha valaki meghal: haljon meg még valaki. Az, akit legjobban szeretett. Aki a legjobban szerette. Mert ő a leggyanúsabb. Rulon? RULON: ö a leggyanúsabb, uram. (Csend.) CLODIUS: Védeni akarlak benneteket. Tehát: zsarnokotok leszek. Csak így tudok őrködni fölöttetek. (Lisolfushoz): Ugye, megértesz? Hisz apa vagy. Áldozat? Gyilkos? (Bátorhoz): És te is. Mert fiú vagy. Lehetséges gyilkos, tehát lehetséges áldozat. (Gontranhoz fordul): Nem haragszom, Gontran. Megértelek. Mivel az ember éppúgy lehet áldozat, mint gyilkos, csupán szituáció kérdése, hogy mikor gyilkol és mikor gyilkolta- tik. 333
