Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
CLODIUS (felemeli): A prosperitásra! (Valamennyien isznak. Clodius leteszi a serlegét.) Megegyeztünk, urak. A részleteket majd máskor. Fáradt vagyok, lepihenek. Ti még maradjatok. Egy kis ételt-italt készíttettem. Vendégeim vagytok. Jó mutatást. (Int Godivának, az felemelkedik. Rulon kifelé gördíti a tolószéket. Két testőr Hermon mellé lép. Clodius félreinti őket; Hermonhoz): Maradj csak. Feloldom a zárlatot. Most már szükségtelen. (A többiek felé): Elvégre mind benne vagyunk a buliban. (Rulon kigördíti. Godiva és a testőrök követik.) (Hermon tapsol.) (Jobbról lányok jönnek, ételt és italt hoznak. Balról zenészek; csatlakoznak a Hegedűshöz és a Bohóchoz. A lányok töltik a serlegeket. Hermon magasra emeli a magáét.) HERMON: A halhatatlan Clodius királyra ! (Isznak. A lányok tüstént újra töltenek.) HATTO (Hermon felé emeli a kupát): A hit és tudomány egységére! (Isznak. A lányok töltenek.) LISOLFUS (szaval): „Félre gyászos koporsó — örök élet, az a jó! Hiába vár ránk a sír —kapható az elixir!” (Balor az előszínpadra vonja Beovulfot.) HERMON: Muzsikát! (A zenészek rázendítenek. Belibben Tildrum. Táncol.) BALOR: Beovulf bácsi... BEOVULF (a lányt nézi): Mennyi kell? BALOR: Háromszáz dukát. (Papirost szed elő.) Itt a nyugta, megírtam előre. A duplájáról, ahogy szoktuk. BEOVULF (a lányt nézi): Micsoda lány, mi? Nem is lány. Vadmacska. BALOR: Csak háromszáz, Beovulf bácsi. BEOVULF (a lányt nézi): Mennyivel tartozol te nekem? BALOR: Mit tudom én. Maga tartja számon. BEOVULF (a lányt nézi): Nyolcezerrel. BALOR: Ha annyi, hát annyi. Maga mondta: korlátlan hitelem van. És ha az öreg meghal... BEOVULF (a lányt nézi): De nem hal meg. A nyugtáidat pedig holnap bemutatom neki. Legalább az alaptőkémet szeretném visszakapni. BALOR: Ha megtudja, agyonver. BEOVULF (a lányt nézi): És erőszakos halál ellen nem véd az élet vize. BALOR: Megadom, Beovulf bácsi. Bizonyisten. BEOVULF (a lányt nézi): Miből? Halhatatlanok vagytok. Apád is, te is. Csakhogy az övé: a vagyon halhatatlansága. A tied: garasos halhatatlanság. Az örök kiskorúság, a hitelképtelenség. (A lányra): Micsoda mozgás. Micsoda idomok! (Balornak, odavetve): Na! Törd a fejed. Nem vagy te annyira hülye. Én mindenesetre a pénzemet akarom. BALOR: Az apámtól? BEOVULF: Inkább tőled. Kamatostul. (Tildrum befejezi a táncot. Beovulf pénzt dob neki. A lány felveszi a pénzt, Beovulf elé siklik, megköszöni.) BALOR: Beovulf bácsi! BEOVULF (ajkára teszi az ujját): Pszt! (A lányhoz): Hogy hívnak? TILDRUM: Tildrum. BEOVULF: Szép név. Hány éves vagy? TILDRUM: Tizenhat. BEOVULF (Balorhoz): Eredj, hív apád. BALOR: Megkapom a háromszázat is? BEOVULF: Csak rajtad múlik. (Lisolfus két kupával közeledik, Balor elébe megy.) LISOLFUS: Koccintani akarok veled. (Átadja az egyik kupát.) Sose válunk el többé, kisfiam. Boldog vagy? BALOR (félkarral átöleli az apját): Boldog, papa. (Isznak.) BEOVULF (Tildrumhoz): A szeretőm leszel. TILDRUM: Tisztességes lány vagyok, uram. BEOVULF: Nem ingyen, szamár. Menynyit kérsz? TILDRUM: Én férjet akarok. BEOVULF: Jó. Majd kiházasítalak. Katona kell? Vagy inkább lovász? Deák? Énekes? TILDRUM: Szüzén akarok férjhez menni. BEOVULF: Bolond vagy? 331
