Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
LISOLFUS: Antibébi-pasztillák. GONTRAN: Homoszexuális nevelés az iskolában. BALOR (röhög): Gruppenszex. (Csend.) BEOVULF: És mi lesz a piaccal? LISOLFUS: Mi lenne? BEOVULF: Egy-két éven belül telítődik. Mindenki halhatatlan, új fogyasztók nem születnek. Fuccs a biznisznek. (Csend.) LISOLFUS: Haggyuk a fenébe. Az élet vize csak a kormányzó elitnek való, hiába. GONTRAN: A plebsnek méreg a halhatatlanság. BEOVULF: És a biznisz? (Csend.) HATTO (felordít): Megvan! GONTRAN: Mi van meg? HATTO: Minek nekik a halhatatlanság? Elég a hit is. CLODIUS: Mint a szellemi kereszteshadjárat? BEOVULF (már érti): Adjunk is, ne is? HATTO: Kapjanak élet vizét. De ne valódit. CLODIUS: Csalás. HATTO: Kegyes csalás, felség. Humánus. Mondhatnám: karitatív. GONTRAN: Mert mi keseríti meg az emberek életét? A halál félelme. Szabadítsuk meg őket. HATTO: Ez a legnagyobb jótétemény. LISOLFUS: Álljon meg a menet! Hisz akkor tovább halnak és ... HATTO: Nyugalom. Pásztorlevélben tudatjuk a néppel: az élet vize Isten ajándéka. De csak az igazaknak. A halálos bűn megsemmisíti a csodás hatást. CLODIUS: Aki jámbor: halhatatlan? Aki bűnös: meghal? HATTO: Fordítva, uram. Aki meghal: bűnös. (Csend.) CLODIUS (Ectorhoz): Hallottad? Megvan, amit kerestem! Az új törvény fényessége ! ECTOR: (feláll, reszket a dühtől): Apám! CLODIUS: Ne ugrálj. ECTOR: Megváltó! Űj Mózes, aki kivezeti népét a hétköznapok sivatagából! Örökérvényű jelen! CLODIUS (nyugodtan): Poézis. ECTOR: Pénzt akartál! Katonát akartál! Van már ez is, az is — és ahelyett, hogy végre számolnál ezzel a csürhével — velük szövetkezel? CLODIUS: Praxis. ECTOR: A hülye logika? A kétszerkettő bizonyosság? Az amőba fölénye? CLODIUS: Ne üvölts. Megfájdul a fejem. ECTOR: A legpraktikusabb élőlény — a zsákállat? CLODIUS: Bizonyos értelemben. Leülnél végre? ECTOR: Ezek mellé? CLODIUS: Ülj Godivához. (Ector kirohan.) Hagyni kell. Rulon? RULON: Hagyni kell, uram. LISOLFUS (együttérzően): A gyerekekkel mindig baj van. GODIVA: Én is mennék, uram. CLODIUS (durván): Majd ha én mondom! (Hattóhoz, kedvesen): Hogy is mondtad? Aki meghal: az bűnös. Okos ember vagy, érsek. Okosabb, mint hittem. HATTO (elvigyorodik; bizalmaskodva): Visszaadom a bókot, felség. CLODIUS: Kedves vagy. Rulon? RULON: Kedves, uram. CLODIUS (tűnődve): Ámbár, ki tudja... A túlzott bölcsesség néha egyenlő a balgasággal. (Int Hermonnak): Tölts a kupákba. (Hermon töltögeti a serlegeket. Közben): LISOLFUS (szaval): „Élet vize — ez a márka! Meg nem hal, ha issza már ma!” Az első reklámvers. Jó, mi? BEOVULF: Meg kell .szervezni a kereskedelmi hálózatot. GONTRAN: Megszervezzük. A templomokban. A kegyszerárusoknál. LISOLFUS: Az iskolákban és a hetivásárokon. GONTRAN: A búcsúkon és a zarándoklatokon ! GODIVA: Ki ne felejtsétek a kuplerájokat és a nyilvános vizeldéket. (Hermon belekóstol az utolsó teli serlegbe; az Rulon kezéből Clodiushoz vándorol.) 330
