Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
CLODIUS: Te finánczseni! Eltaláltad. LISOLFUS: Tízezer arany. Hányán tudják azt megfizetni? CLODIUS: Ki beszél tízezerről? HATTO: Tőlünk annyit kértél. CLODIUS: Az más. Az élet vize — ma luxuscikk. De hamarosan elkezdjük a nagyüzemi gyártást. Fél éven belül piacra dobhatjuk az első szállítmányt. Az ár: progresszív. (Hattóhoz:) Mint a ro- konszenv-jegyeknél. Felső határ: száz dukát. Az alsó — szegénységi bizonyítvány felmutatása mellett — ötven pol- tura. (Csend.) Ismerjétek el: a század legnagyobb biznisze. HATTO: Nem szeretnék ünneprontó lenni, felség ... CLODIUS: Beszélj csak. HATTO: Feltételezhetem, hogy egy éven belül minden alattvalód halhatatlanná válik? CLODIUS: Nyugodtan. HATTO: De azért a férfiak férfiak, s a nők nők maradnak. CLODIUS: Na és? HATTO: Az ilyesmiből többnyire gyermekek születnek. CLODIUS: Váljék egészségükre. LISOLFUS: De velünk megfogadtattad, hogy nemzetségünknek magvát sza- kasztjuk. CLODIUS: Ti: a nemzetfenntartó osztály vagytok. BEOVULF: Gondolj a következményekre. Pár évtized, és féllábon állva se férünk el az országban. CLODIUS: Legfeljebb ők is abbahagyják a gyerekcsinálást. GODIVA: De nekik nincs más örömük. Tudod-e, mi lesz, ha ezt is elveszed tőlük? CLODIUS: És ha nem? BEOVULF: Zsúfoltság. Környezetszeny- nyeződés. GONTRAN: Munkanélküliség. Tömegnyomor. LISOLFUS: Gazdasági válság. Éhínség. BEOVULF: Az államháztartás csődje. HATTO: És a morális veszélyről még nem is beszéltünk. Az erkölcs két talpköve : a félelem a kárhozattól és az utódok iránti felelősség. Mi lesz, ha leromboljuk az ősi alapokat? BEOVULF: Bűnözési hullám. GONTRAN: Bujaság. Hedonizmus. LISOLFUS: Gruppenszex. (Balor felröhög, Lisolfus ráemeli a kezét, erre elhallgat.) CLODIUS: Azt hiszem, igazatok van. (Sóhajt.) Lám, bölcsebbek vagytok nálam. Meggyőztetek. (Szomorúan): Pedig milyen jól kiterveltem. Részvénytársasági alapon. Fele-fele. (Csend.) Nincs bennem felelősségtudat. Bocsássatok meg. BEOVULF: Részvénytársaság? CLODIUS: Cégvezetőnek akartalak, Beovulf. HATTO: Haszonkulcs? CLODIUS: Száz százalék. Téged reklámséfnek gondoltalak, Lisolfus. (Szomorúan): Ne is beszéljünk róla többet. (Csend.) HATTO: Felség. CLODIUS: Szóltál? HATTO: Van lehetőség. CLODIUS: Ugyan. Te mondtad: az erkölcs ősi alapjai. HATTO: A közösségi morál alapja: felelősség az utódok iránt. Csakhogy ez feltételezi az ember halandóságát. Ha nem vagyunk halandók többé: az elv érvénytelenné válik. Halhatatlan közösségnek nincs szüksége utódokra. Az emberiség léte ezek nélkül is biztosított. BEOVULF: Kristálylogika. GONTRAN Megtámadhatatlan. CLODIUS: Ez csak a morális oldal. Tényleg nem vehetjük el az emberektől a ... GONTRAN: Mit? (Balor röhög.) Ja? Hát ne vegyük el. CLODIUS: Tömegnyomor. Gazdasági válság. Környezetszennyeződés. (Csend.) HATTO: Kell legyen megoldás. CLODIUS: Éspedig? LISOLFUS: Adminisztratív eszközök. GODIVA: Herélőkés? LISOLFUS: Törvények, öt év minden szülőanyának. Visszaesőknek tíz. GODIVA: Vagy kötél. CLODIUS: Ne csúfolódj. Ez komoly dolog. Rulon? RULON: Komoly dolog, uram. HATTO: Felvilágosító propaganda. 329
