Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
Miben bizol? Arany és ezüst Elenyészik majdan, mint a füst. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! (Elindul. Járkálva énekel, hol Clodius- hoz, hol a főurakhoz, hol Godivához hajolva a hegedűvel): Kik a magas székeket ülték, még a halált el nem kerülték. Meg nem mentett a királyi szék, semmi nagyság, semmi tisztesség. Ó halál, ó halál, ó szörnyű halál! Erős voltál, nagy és hatalmas, vagy mint Sámson, oly diadalmas. Mit használt szép aranyszín hajad, klárisforma gyenge ajakad? Ö halál, ó halál, ó szörnyű halál! Gyenge szüzek, pávás szép ifjak! Szerelemtől tüzes úrfiak! Voltatok bár, mint a rózsaszál, mitsem használt, mégis lekaszált! Ö halál, ó halál, ó szörnyű halál! GODIVA (idegesen): Minek ez most, uram? CLODIUS: Pszt! (A Hegedűs visszamegy középre.) HEGEDŰS: Hallgassátok meg, hölgyek és urak, a nyomorult Lázár lovag történetét, kit a halál torkából ragadott ki az ő urának irgalma. (Énekel, miközben a Bohóc játszani kezdi a délceg, majd betegségtől kornya- dozó Lázár szerepét): Jézus urunknak, midőn a földet járta, élt egy barátja szép Bethániába’. Dicső lovag volt módfelett; Lázárnak hívták, ne feledd! Beteg lett Lázár, a végét járta, Ura segélyét epedve várta. Hiába várta, jaj, szegény! Meghalt és eltemetteték. (Próza): A sír pedig egy barlang vala és kő fe- küvék rajta! (Ének): Elmaradt már tőle a világi hívság, befogadta a nagy örökkévalóság. Éva ősbűnének díját lefizette; küszködő életét halállal végezte! (Próza): Nézzétek, hölgyek-urak, a magára maradt, didergő lélek iszonyú vergődését! (A Bohóc játssza. Ének): Én esendő árva lélek, jaj nekem, jaj hol vagyok? Elborult az ég felettem, Föld alólam elfogyott! Nincs hűség az emberekben, ha koporsónk zárva van; itt didergek a sötétben bűneimmel egymagám. Merre fussak, hová bújják, hol találok rejteket? Hogy takarjam, rejtegessem szörnyű pőreségemet? (Próza): De mint kegyetek is tudják: ahol legnagyobb az ínség, ott már közel a segítség! (Ének): Jézus hogy megjőve, mondák néki sírva: négy napja feküszik odalenn a sírba! ö pedig mondotta nagy fennszóval itt: Ki énbennem bízik, nem csalatkozik! (Próza): És még ezt is mondá... (Gesztus Clo- dius felé.) CLODIUS: Aki hisz énbennem: él az! És aki csak él és hisz énbennem: soha meg nem hal! HEGEDŰS (próza): És amikor elvevék a követ, így kiálta: Lázár, jöjj ki! (Ének. A Bohóc a feltámadást játssza): A sötétben fénysugár gyűl, fut a gyilkos éjszaka! Karját Lázár felé nyújtja, ő, a király, ő maga! (Próza): És kijőve Lázár és legott táncra kere- kedék! (Ének és a feltámadott Lázár örömtánca): Ez árnyékvilágból nem kell már kimennem. Nem kell sír gyomrában föld porává lennem! Az áldottak közé vagyok már számlálva, nagy volt, de megérte! — üdvösségem ára. 327
