Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
CLODIUS: Túl nagy áldozat lenne. GONTRAN: Mondd, íelség. CLODIUS: A papi hivatás és a földi halhatatlanság összeférhetetlen. És ha választani' kell a hivatás és énközöt- tem... HATTO: Akkor én téged választalak. GONTRAN: Én is. (Csend.) CLODIUS (ünnepélyesen): Megtagadjátok-e az egyedül üdvözítő anyaszentegy- házat? A PAPOK (együtt): Megtagadjuk. CLODIUS: Lemondtok-e túlvilági boldogságról, lelki üdvösségről, cserébe a földi öröklétért? A PAPOK (együtt): Lemondunk. CLODIUS: Ügy legyen, ámen. (Csend.) Micsoda barátok, Rulon! RULON: Micsoda barátok, uram! (Beovulf közben maga mellé vonta Li- solfust és Balort.) BEOVULF (mondja előre a szövegel, a másik kettő követi): Ünnepélyesen fogadjuk, magunk és élő gyermekeink nevében, hogy nemzetségünknek magunkban magvát szakasztjuk. CLODIUS: Micsoda barátok, Rulon! RULON: Micsoda barátok, uram! HÁRMAN (Beovulffal az élen): Mindörökre lemondunk az apaság öröméről; feleségünk és leányaink méhét lezárjuk az idők végezetéig. CLODIUS: Cserébe az örök földi létért. HÁRMAN (együtt): Cserébe az örök földi létért. CLODIUS: Köszönöm, barátaim. (Más hangon, Hermonhoz): Mennyit kértél tőlük? HERMON: Fejenként száz aranyat. CLODIUS: Olcsó voltál. (A többiekhez): Tízezer fejenként. (Csend.) No. Csak nem sok? BEOVULF: Egy kicsit sok, felség. CLODIUS: Igaz, a halál ingyen van. Ha ehhez méritek, borsos egy kicsit. Dehát ez alkalmi vétel. Nem mindennap vásárolhatja meg valaki a halhatatlanságot. Kényszer nincs. Kell, nem kell, a ti dolgotok. HATTO: Hadd gondolkodjunk, felség. CLODIUS: Minek? Innen úgyis csak az megy ki élve, aki aláírja a kötelezvényt. Érthető, nem? Azok érdekében, akik halhatatlanok lesznek. Hallgatást csak azoktól várhatunk, akik befizettek. Márpedig képzeljétek csak, mi lenne, ha az élet vizének titka kiszivárognék. Az emberek, neadjisten, részrehajlással vádolnának. (Csend.) Tehát: a halál ingyen, vagy az öröklét — tízezerért. (Megnyugtatóan): Rulon majd mindent elrendez. Nos, ki nem akarja? Emelje föl a kezét. (Csend.) Nagyszerű. Hermon, mikor lesz kész az ital? HERMON: Egy hónap kell ekkora mennyiség lepárlásához, felség. CLODIUS: Hallottátok? Mához egy hónapra beléptek a halhatatlanságba. Igaz, még valami! (Int a némáknak. Kiválik közülük kettő, megáll Hermon jobb és bal oldalán.) Ügy. Ha velem bármi történik, Hermon meghal. És akkor fuccs az örök életnek. (Mosolyogva megcsörrenti az ölében a pénzeszacskókat.) Holnap tűzdelt őzgerincet akarok, áfonyamártással. Imádom a vadas ételeket. FÜGGÖNY II. RÉSZ (A szín változatlan, a berendezés is ugyanaz; mégis, most minden vadonatújnak látszik, csillogó, káprázatos. Friss drapériák, kárpitok. A változás a jelmezeken is lemérhető lesz. Az asztal lakomához terítve: tálak, kancsók, serlegek. A kétszárnyú ajtó jobb és bal oldalán egy-egy néma testőr áll, feszes tartásban. Jön Ector és Godiva, jobbról és balról. Mindketten vadonatúj udvari öltözékben. 324
