Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
Ez állami ügy. Rulon? RULON: Államügy, uram. CLODIUS: Ülj le! (Ector leül.) HATTO: Várj csak, uram. Előbb még valamit tisztáznunk kell. CLODIUS: Éspedig? HATTO: Kényes ügy. A nép ingerült. CLODIUS: Mit nem mondasz. Észre se vettük. Rulon? RULON: Nem vettük észre, uram. HATTO: Pedig a felháborodás palotád kapuit ostromoljia. CLODIUS: Nocsak, nocsak... HATTO: Van itt, a palotában egy személy, akinek a jelenléte sérti a közvéleményt. GODIVA (az asztal alatt közben lehúzta magassarkú cipőjét, most azzal játszadozik; mosolyog az érsekre): Ki lenne az, érsek uram? HATTO (gyorsan): Valaki, aki titkos kísérleteket folytat. CLODIUS: Aha. (Godivához): Húzd fel a cipődet. Hideg a kő, még náthás leszel. (Hattóhoz): Tehát? HATTO: Pokoligázás és fekete mágia, így beszéli a nép. GONTRAN: Az illető szerződéses viszonyban van a sátánnal. HATTO: A neve: Hermon mágus. (Gontran borzadva keresztet vet.) CLODIUS: Titkos kísérletek? HATTO: Ügy van. CLODIUS: Máglya? Forró olaj? HATTO: Azt a vizsgálat dönti el. CLODIUS: Szeretnéd tudni, mivel foglalkozik? HATTO: Az egyház érdekében. GONTRAN: És a te lelkedért, uram. (Csend.) CLODIUS: Fáradt vagyok. Kell egy kis kikapcsolódás. Rulon? RULON: Kell egy kis kikapcsolódás, uram. CLODIUS (Godivához): Hadd jöjjön Tildrum. ö talán felüdít. (A többiekhez): Majd aztán folytatjuk. (Godiva csenget). Gyönyörű lány. Majd meglátjátok. (Belibben Tildrum, felöltözve, mögötte a Hegedűs. A lány bókol, Godivára néz.) GODIVA: Kezdd el. Bátran. (Vékony, síró, magányos hegedűhang. Tildrum táncol, visszafogott, kerek, puha mozdulatokkal, csaknem egyhelyben. Vetkőzni kezd.) LISOLFUS: Sztriptíz? CLODIUS: Jó mestere volt. A királyné tanította. (Nézik a lányt. Balor nagyokat cuppant, önfeledten. Ector lehajtja a fejét, Clo- dius és Godiva titokban őt figyeli.) BEOVULF (bódultán, a már csaknem meztelen Tildrumra): Feszes. Mint a felajzott hárfahúr. CLODIUS: Godiva szebb. GODIVA (ingerült): Kérlek, uram! (Clodius csak a szeme sarkából villant rá, nem szól.) (Tildrum befejezi a táncot. Egy pillanatra kiegyenesedik, sugárzóan szép, hibátlan test. Beovulf egy aranyat dob neki. A Hegedűs köpenyt terít a lányra, az kiszalad. A Hegedűs felveszi az aranyat, a ruhákkal együtt; meghajlik, kimegy a lány után.) CLODIUS (Beovulfhoz): Bőkezű lettél. BEOVULF (mogorván): Nem állami pénz. CLODIUS (Godivára): Neki mennyit dobnál? ő szebb. És jobban is táncol. Rulon? RULON: Szebb. És jobban táncol. CLODIUS: Nem hiszed? (Csend.) Rajta, Godiva! (Csend.) (Clodius Ectort nézi, Godiva Clodiust. Végre a királyné feláll, kezdi lecsatolni a palástját.) ECTOR (felugrik): Apám! CLODIUS: Jó, jó. Ülj vissza, fiacskám. Te is, Godiva. Csak kíváncsi voltam valamire. (Godivához): Te is, igaz? GODIVA (nyugodtan): Igen. Hogy meddig terjed az urak arcátlansága. CLODIUS: Úgy van. (Ectorhoz): Ülj le hát. Jól vizsgáztál. Te egyedül. LISOLFUS: Nem mi kértük, felség. CLODIUS: Nem. (Hattóhoz): Ti Hermon mágust kértétek. HATTO: Ügy van. CLODIUS: A titkom kell? HATTO: A mágus. CLODIUS: Megölitek? 316
