Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
HATTO: ötezer dukát a megváltási ár. A nagyfejedelmi cím ez esetben is jár. LISOLFUS: Egy vasat se nekik, uram. (Beovulfhoz): Hallod? HATTO: Tessék? BEOVULF: Világos. (Lisolfushoz:) Ha ezek itt a bullát kihirdetik, ahány ka- sza-ikapakerülő bitang paraszt csak van a birodalomban, mind magára aggatja a 'keresztet. LISOLFUS: Aztán nézhetjük, mi lesz a mezőgazdasággal. GONTRAN: Igaz. HATTO (Gontranhoz): Micsoda? GONTRAN: Mi lesz a mezőgazdasággal? HATTO: Szembe szegülsz az egyházzal? GONTRAN: Mint püspök: semmiképpen. HATTO: Na azért. GONTRAN: De mint magánember, megmondom: ha az én földjeimen csak egyetlen kereszttel csellengő csuhást is találok, én annak karót üttetek a seggén át, egészen a torkáig. Világos? (Csend.) HATTO: Van elég csavargó a városokban. BEOVULF: És ki fogja felszerelni ezt a csürhét? Az adófizetők fillérei... HATTO: Ühüm. Nem azokból épült véletlenül az új nyári palotád? LISOLFUS: Te beszélsz? Aki még az ótvaros koldustól is helypénzt szedetsz az utcasarkon? GONTRAN: Nono, Lisolfus uram! Megmondanád, hová lett öt vármegye várépítési adója? BEOVULF: Nézd csak, Gontran püspök! Tán én verettem pénzt a templomi kelyhekből, vagy mi? (Clodius gyönyörködik.) A FÖURAK (összevissza): Harácsolok! Farizeusok! Pogányok! Eretnekek! Templomi kufárok! Ország tolvajai! HATTO: Király, tégy igazságot! CLODIUS: Azt hiszem, a mezőgazdaságnál hagytátok abba. GODIVA: Az adófilléreknél. CLODIUS: Gondoltatok-e arra, hogy ha az a csőcselék fegyvert kap: mi lesz veletek? (Csend. Balor elröhögi magát, az apja csúnyán ránéz, gyorsan elhallgat.) HATTO: Hát... CLODIUS (érdeklődve): Hát? HATTO: A bulla módot nyújt egy másik megoldásra is. LISOLFUS: Éspedig? HATTO: Szellemi kereszteshadjárat. Bizonyos összeg lefizetése ellenében bárki rokonszenvét nyilváníthatja. Cserébe az összeg arányában részesül a lelki kedvezményekben. Érthető ez? BEOVULF (megvetően): Hogyne. Hülyének nézik az embert. HATTO (rendületlen): Rokonszenv-je- gyeket bocsátunk ki. Nagy rokonszenv: egy dukát. Közepes rokonszenv: fél dukát. Kis rokonszenv: tíz poltura. LISOLFUS: Lélefckufárok. HATTO (nyugodtan): A rokonszenv megszervezése a világi hatóságok dolga lehetne. BEOVULF (gyorsan): Részemről: rendben. LISOLFUS: Hogyhogy? BEOVULF: Szabad elszámolás. LISOLFUS: Vagy úgy. (Hattóhoz): Részemről is. CLODIUS: És nekem mi hasznom az egészből ? GONTRAN: Kozara nagyhercege leszel, uram. GODIVA (kirobban): A kurva anyátok! (Csend.) HATTO (finoman köhint): Hát akkor: megegyeztünk. CLODIUS: örülök. (Int Hermonnak, az töltöget a kupákba; a főurak nem nagyon lelkesednek.) HATTO (elfedi a magáét): Köszönöm. Sok a savam. CLODIÜS (szemrehányóan): A királyné egészségére, érsekem. HATTO: Csak egy keveset. CLODIUS (a szokásos kóstolást ceremónia után felemeli a kupáját): Godiva királynéra! (A többiek kényszeredetten felállnak, emelik a poharukat.) BALOR (önfeledt rikkantás): Éljen! (Az apja csúnyán ránéz, behúzza a nyakát. Isznak, leülnek.) CLODIUS: Rátérhetünk az én ügyemre. ECTOR (feláll): Nem akarom! CLODIUS: Ez nem családi ügy, fiam. 315
