Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
belekóstol a király kupájába, Rulon elveszi, Clodiusnak adja.) CLODIUS: Na, igyunk. HATTO (feláll, a többiek követik): Egészségedre, uram! (Isznak.) GODIVA (leteszi a kupát): Kocsisbor, a legrosszabb fajtából. A csapszékekben két korsóval adnak egy garasért. (Csend Godiva, gúnyosan): Ha én mondom, el- hihetitek. BEOVULF (szárazon): A fajborokat exportáljuk, asszonyom. GODIVA: Bab? BEOVULF: Lencse. CLODIUS (Lisolfushoz): Ki vele: hová szántad a fiút? LISOLFUS: Ahová felséged akarja. CLODIUS: Legyek őszinte? LISOLFUS: Természetesen. CLODIUS: Jó. Felségem egy szép magas fára akarja. Jó erős kenderkötélen. Mert buta és ellenszenves. Rulon? RULON: Buta és ellenszenves, uram. LISOLFUS (méz és vitriol): Tréfálni méltóztatol, uram? CLODIUS: Folyton a feleségemet bámulja. LISOLFUS: Csakugyan? GODIVA: Csakugyan. LISOLFUS: Hódolat, asszonyom. Mint egy oltárképnek. CLODIUS: Nyögd ki, mit kívánsz. Püspök? Kamaraispán? HATTO: Minden püspöki szék betöltve, felség. LISOLFUS: Fiam nem kíván a papi rendbe lépni. Nincs hivatástudata. De a bordélyházak felügyelője a minap elhalálozott. (Balor felröhög.) CLODIUS: Ügy látom, ehhez van hivatástudata. (Godivához:) Mit gondolsz? GODIVA (Balort nézi): Rossz bordélyos lesz. Nincs fantáziája. (Balor elvigyoro- dik; Godiva, ajkbiggyesztve): Az kevés, fiacskám. Addig minden kocsislegény felér. CLODIUS: Mindegy. (Beovulfhoz): írasd meg a kinevezést. BEOVULF (papírt vesz elő): Tessék. Csak alá kell írni. (Clodius alákanyarítja a nevét. Lisolfus nyúlna a papírosért, de a-király a válla fölött Hermonnak adja, aki mély meghajlással továbbítja.) LISOLFUS: Hálásan köszönöm, felség. HATTO: Örömhír, felség! CLODIUS Kereszteshiadjárat? HATTO: Ügy van. BEOVULF (gúnyosan): Idén a második. Ha jól megy, lesz még vagy kettő. GONTRAN (lesújtó pillantás Beovulf- ra): Tenger a pogány, felség. Meg kell védeni egyházunkat. CLODIUS: Ezúttal kitől? GONTRAN (bizonytalanul): A szaracé- nok... GODIVA: Már voltak. GONTRAN: Az izmaeliták ... CLODIUS: öt éve kiirtották őket. GONTRAN (Hattóhoz): Nálad a bulla, érsek úr. HATTO gúnyosan): Csakhogy eszedbe jutott. (Előhúzza az okmányt): Szent háború a bogumilok ellen! CLODIUS: Azok kik? A KÉT PAP (együtt): Hitünk legádázabb ellenségei. CLODIUS: Hol találhatók? (Csend. A két főpap egymásra néz.) ECTOR: A Kozara-hegységben. CLODIUS: Lám. Mit tesz a műveltség! A KÉT PAP (egyszerre kezdi): A feltételek a szokásosak... (Mindkettő elhallgat.) HATTO (méltósággal): Az érsek én vagyok, püspük úr. (A királyhoz): A feltételek a szokásosak. Teljes búcsú az önkénteseknek, szabad zsákmányolás, visszafelé korlátlan poggyász, vámmentesen. GONTRAN: És garantált túlvilági boldogság az elesetteknek. HATTO: Most jön a meglepetés, felség. Na, kinek ajánlotta fel a pápa úr a szent hadjárat vezéri kardját? CLODIUS: Nekem. GONTRAN: Gratulálok, uram! HATTO: A győzelem után felséged címei közé iktathatja a Kozara nagyfejedelme címet. Nos? BEOVULF: Mennyi? HATTO (rá se hederít): Amennyiben felséged valamely okból akadályoztatva lenne... CLODIUS: Mennyi? 314
