Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Bakucz József: A törvény fája (Vers)
BAKUCZ JÓZSEF A törvény fája A Totem című készülő kötetéből I II a lábfej miért ilyen tömör 'az ujjak közt miért nincs többé a gyönyörű hártya a szemhéj miért nem csukódik alulról-fölfelé bőrén micsoda szivárvány visszfénye a pikkelyek geometriája hova lett miért hő szőr a száján szemérmén melle közepén sehol soha másutt 299 az emberállat megtanult repülni sós patikájában írt az őrületre csontjai zsenialitásából kitelve úszik repül a hangok közt jobban az ócskavasnál amint a napilapok számító leközlés esetlegesség hoz és hirtelen az idők teljességében kibújva a tojásból bebújik a tojásba s az időben az időnél most tovább lakik ó megdicsőült gerincesek állatkertje oly messze vagy már mint a Paradicsom holtágakon evez a lencse békalencse nagyít-lekicsinyít szemét kinyitja-becsukja új városok matematikák szerkezetek az emberállat megtanulta e csupa haszontalanságot csontjai sarkanytyúja idegen idegek gyümölcse micsoda ragyogás ez az arcon a kéz miért ilyen kifinomult
