Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - SZEMLE - Borbély Sándor: Pillanatfelvétel Rózsa Endréről
Idézőjelbe tettem a „nyelvi leleményesség” kifejezést. Ne tévesszük ezt össze a manapság oly divatos nyelvi zsonglőrködéssel, a nyelvi, tipográfiai elemeket szinte a kombinatorika eszközeivel variálgató költők módszereivel. Nála a nyelvi ötlet sohasem válik öncélú játékká. Hang- és szótag alliterációi gazdag jelentés-árnyalatú, tömör, egy-két szavas metaforákban sűrűsödnek. Napjaink emberének kiélhetetlen cselekvésigénye igék, igenevek tömegét képezted vele. Bella pályája kezdetétől következetesen építi saját költői nyelvrendszerét, ragaszkodva a magyar nyelv és a magyar lírai nyelv hagyományaihoz: Nem kerüli meg a legegyszerűbb fogalmak újraértelmezésének kényszerét. Nem mond le a költészet társadalmi szerepéről akkor sem, ha annak jelenlegi esélyeit keserű iróniával és öniróniával (Egy kis poécica), vagy dühös kifakadással (Miért a vers?) taglalja. A kötet majd minden verse sugallja: a mai költő egyetlen lehetősége: a túlélés, az emberi — nyelvi közösség megérzése. E gondolat legszebb példája a „térdalatti világban” élő „pöttömökhöz” szóló „Fölnövesztők”: O, virágmagszívűek! Ártatlan szívű kések! Nagy hitetekért segítségezem. Növesszétek fel, neveljétek föl — nekünk — a csodát. És a költő hitének vers-író kitartásának bizonyossága, a sajátnévnapjára írt vers keserű tanúságtétele: „ ... s én, a halálemlőn felnőtt jövősmagzat, István, bírom, s mondom magyarul magunkat.” (Gázéi, István inevére) SZERVÁC JÓZSEF Pillanatfelvétel Rózsa Endréről Az Üj írás emlékezetes 1969-beli ankétjén Rózsa Endre sem tartozott a kivételek közé: rangos, idősebb írótársai még nem jegyezték a nevét. Pedig akkor már vagy egy évtizede rendszeresnek mondhatóan publikált, sorványában aztán rövidesen elsők között jutott önálló verskötethez. Hamarosan hozzászoktatott bennünket, hogy mondandóját, lírikusi produktumait igényesebben mérjük, mint jónéhány csak csetlő-botló társáét. A hatvanas évek legvége felé, a poéta-csapatnak csak utólag összeverődött Ratkó József, Ágh István, Bella István közvetlen nyomában útrakelt és már előre összekapaszkodott népes ifjú lírikusraj egyik reprezentánsává nőtte ki magát. Meglehet, nem ő ígérte talán a legtöbbet, mégis egyike lett azoknak, akik leginkább beváltották az egész csoportos nekibuzdulás reményeit. Okkal-joggal nemzedékének szóvivőiéként is emlegetik. Az irodalmi közéletben nemegyszer hallatott megfontolt szava, a Fiatal írók József Attila Köre titkáraként végzett munkája, és nem utolsósorban költészetének erényei érdemesítik is erre. Rózsa Endre, akárcsak társainak legtöbbje, a „negyedik rendből” érkezett; pécsi bőrgyári munkáscsalád ötödik gyermekeként szerzett tanári diplomát. Az Eötvös-kollégium ismét felfűtött szellemi légköre, a pesti bölcsészkar „kilencek” néven ismert baráti társasága mint költőcsoport, és közös antológiájuk — a nyilvánosság elé nehezen került Elérhetetlen föld — az intellektuális és irodalmi indító közege. Elkötelező olvasmányélménye Marx és József Attila, Hegel és Rimbaud, Lukács György és Garcia Lorca. Kezdettől fogva tudatosan az a lényeges számára, „hogy értsük és megértsük a világot, mielőtt még magyarázhatnánk, hogy minden sejtünkkel jelen legyünk ott279
