Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - TANULMÁNY - Kissné Nagypál Judit: Műemlékvédelmünk eredményei és gondjai Sopronban
KISSNÉ NAGYPÁL JUDIT Eltemetett kultúrákra rétegeződve — alig háromszáz évnyi megszakítással — az I. század óta folyamatos élet színtere a város. Állandóan változó, fejlődő keretei között pezsgő, virágzó — pangó, vegetáló korszakok váltogatták egymást. Hanyatlásának lassú és megállíthatatlannak tűnő folyamata a múlt században kezdődött, majd az I. világháború után — a területileg, érzelmileg sok szállal kapcsolódó Burgenlandtól elválasztva — hátrányos határszéli helyzetben, csökkenő jelentőségű kereskedelmével, iparával, idegenforgalmával szegényedett tovább. Kevés volt a pénz, hanyatló a kedv a város öreg épületeinek felújítására, korszerűsítésére. Mind több ház cserélt gazdát a belvárosban. Az új tulajdonost nem kötötték családi hagyományok érzelmi szálai az épülethez. A szükség miatt is egyre több lakássá osztott házak „deklasszálódtak”. A II. világháború légitámadásai következtében az országos átlagnál is súlyosabbá vált a város lakáshelyzete. A béke első éveiben nem volt lehetőség másra, mint csupán a legszükségesebb szerkezeti javításokkal konzerválni a már teljesen korszerűtlen állapotokat. Az ötvenes évek végére a belváros elhalással fenyegetett. — A házak zömének erkölcsi és anyagi értéke a minimumra csökkent. Az emberhez méltatlan bérleményekbe zsúfolódott lakók viszonya az öreg műemlékekhez ellenségessé vált. Sokan tévesen, — néha tudatosan félrevezetve! — sorsuk kerékkötőjének érezték. — O — Ilyen előzmények s következmények után, bizonyára sokak számára meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnhetett az a szándék, mely Sopron műemléki együttesének megmentésére kívánt vállalkozni. Márpedig a végletesen leromlott állapotok s a pótolhatatlan értékek esetleges elvesztése cselekvő elhatározásra kényszerített. A feladat léptéke túlnőtt a városon, Országos Műemléki Felügyelőségen. Megvalósításához kormányzati, társadalmi segítségben bíztunk. Ehhez azonban célkitűzéseinket kellett mindenekelőtt tisztáznunk. Bár nem volt vitatható, hogy a történelmi viharok során műemlékekben is erősen megtizedelt hazánkban a Buda mellett legértékesebb Sopron megmentése kötelesség, számolni kellett az elvégzendő munkák gazdasági-pénzügyi kihatásaival, az elképzelések realitásával. Szembe kellett nézni tárgyalásaink során a helyreállítás módjának két egymással ellentétes alternatívájával, éspedig: vagy kiválogatjuk és megmentjük a legértékesebb s legjobb állapotú műemlékeket s a többiről lemondunk. Ezzel azonban a mindeddig megőrződött egyedülálló történeti egység megy veszendőbe; vagy az együttes megóvásának igényével minden egyes emlék megtartását tűzzük ki feladatul. Az épületek akkori állapotát látva, minden lépés konzekvenciáját még nem ismerve, félrevezető gazdasági mutatóktól megtévesztve, kezdetben sokan az első alternatívát tartották járható útnak. A súlyos terheivel nehezen megbirkózó város vezetősége is efelé hajlott. Nyilvánvalóan féltek attól is, hogy szakmai elfogultságunkban reális mérlegelés helyett beleesünk a „minden-mindenáron” hibájába. Kétségtelen tény, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség — felelőssége tudatában! — a második alternatíva mellett állt. 256 Műemlékvédelmünk eredményei és gondjai Sopronban
