Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - TANULMÁNY - Dercsényi Dezső: Sopron kialakulása a műemlékvédelem tükrében

Az ásatások nemcsak a hármas városfal építésének történetét tisztázták, hanem több ponton rávilágítottak az ókori Scarbantia és Sopron viszonyára is. A Városház utcai feltárások során ugyanis feltehetően rábukkantak az itt sejtett Capitolitumnak egy részletére, (ahonnan a Fabricius ház pincéjében felállított római istenszobrok származtak) és kimutatták, hogy a római városfalon belül legalábbis a VII. századig tovább folyt az élet. A római közigazgatás távoztával a terület új urai, az egymást váltó népvándorláskori népek betelepültek a városba, romjaiban laktak, közéjük építették kezdetleges házaikat, használták útjait, alighanem míg lehetett, vízvezetékét is. Nem a római civilizáció folytatódott itt, sokkal nyomorúságosabb élet, de élet volt a falak között.

Még meglepőbb volt a városfalak vizsgálatának eredménye. A 3 m széles római városfalak minden bizonnyal megérték honfoglaló őseinket, s az államalapítás korában újra felhasználták őket, hogy az ide telepített ispáni vár megerősített védőfalai legyenek. A római fal mellé ugyanis gerendavázas, kiégetett agyagsáncot emeltek, mely — a korábbi megfigyelések szerint — végig követte az egész fallal körülvett római várost.

Tudtommal az ún. Vörössánc építési technológiája mind máig megoldatlan, de az a körülmény, hogy hasonló védőművekkel a Dunántúlon, sőt Erdélyben is találkozunk, nagyon valószínűsíti, hogy olyan építési eljárással van dolgunk, melyet őseink jól ismertek, gyakorta alkalmaztak, s az sem kizárt, már régebbi szálláshelyeik valamelyikén sajátították el. Nem kétséges az sem, hogy a vörös sánc az ispáni vár erődítését szolgálta.

Ez a városfal bizonyára megélte Sopron várossá válását, így azok az oklevelek, melyek a városfal építésére királyi adományokkal buzdítják a várost, arra nem vonatkozhatnak. Pontosabban a sánc nem felelt már meg a városvédelem korszerű követelményeinek. Ekkor, a XIV. sz. folyamán épül ki az új városfal, mégpedig nem is akármilyen módon.

Ez alkalommal ugyanis nem a vörös sáncot emelik tovább, hanem a mellette álló római városfalat alakítják át az új „szabványok” szerint. A római városfalat ráépítéssel megemelik, védőtornyocskáit átalakítják, eddig ugyanis zártak voltak, az új szisztémában pedig befelé nyitottá váltak, és védőpártázattal látták el őket. A feltárás egyik irányítója még azt is feltételezi, hogy a város Ödenburg nevét a római városfaltól körülvett, de elhagyott településre értették.8

Amint a római városfal csak a település magját körítetté, ugyanígy képzelhetjük el a középkori város esetében is. Ez utóbbinak magja, a belváros települt a falak közé, s ez újabb problémát jelent a várostörténészet szempontjából. Sopron plébánia- temploma ugyanis a belvárostól viszonylag messze fekvő, a szemközti dombon álló Szt. Mihály templom.9 Ez indította Mollay Károlyt, hogy ide helyezze az első (föld-) várat, mert köztudott, hogy a település funkcióinak ellátásában a középkorban a plébánia-templomnak nagy szerepe volt. Csak itt keresztelték az újszülöttet, eskették a házasokat, temették az elhaltakat. Ebben a vontakozásban ma sem tudunk többet, valószínűleg csak egy ásatás — ami a Szent Mihály templom előbb-utóbb sorrakerülő helyreállításakor elkerülhetetlen —, fog választ adni arra a kérdésre, hogy korai település, vagy mint Pécsett vagy Szombathelyt ókeresztény, esetleg karo- ling kereszténység vonzotta ide a plébánia-templomot. Addig azonban megkockáztathatunk egy feltevést.

Korábban úgy vélték, hogy a várárok menti Boldogasszony templom, mely a jelenlegi Mária oszlop környékén állt, és amelyet a várható török támadás előtt bontottak le, beletartozott a várba. Úgy vélték, hogy a városfal építésekor szorult ki a belvárosból. Ez azonban tévedés, mert mind a vörös sáncon, mind a megemelt egykori római városfalon kívül állt. Helyzete amellett szól, hogy a soproni esperesi kerület temploma lehetett. E feltevés mellett vagy ellene sok érvet lehet felsorakoztatni.

Az államalapítás s a vele együttjáró keresztény hitre térítés területi szervei úgyszólván teljesen fedték egymást: az ispáni megye és a térítő esperes joghatósági területe is. Az esperes temploma azonban sohasem állt az ispáni várban, de rendsze253