Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - TANULMÁNY - Dercsényi Dezső: Sopron kialakulása a műemlékvédelem tükrében

rint annak közelében, hiszen innen kaphatott védelmet munkájához, ez időben nélkülözhetetlen katonai segítséget. Másnak is feltűnt10 a templom fekvése, nemcsak a vár bejáratához feküdt közel, hanem a vásártér mellett is, ami tipikus. Ez a helyzet Szabolcs váránál is, még a templomok titulusa is egyezik.

Mikor az esperes beköltözik az egyházmegye székhelyére, Győrbe, a templom lényegében funkcióját vesztette. Megkísérelték ugyan a belváros plébánia-jogát megszerezni, de eredménytelenül, ennek ellenére valamely egyházjogi funkciót betöltött. S talán ezek a körülmények indokolták, hogy lebontása után évekig tartó instan- ciázásába került a városnak a püspök és a király — mint kegyúr — utólagos engedélyének megszerzése.11

Védszentje karaktere a koraiak közé tartozik s volt egy Szt. Vid oltára is, mely a térítés harmadik periódusára, Adalbert és társainak működésére vall, ha csak nem egy véletlenül megszerzett ereklyéhez kapcsolódik. Nagyobb nehézséget okoz, hogy nincsen biztos adatunk sem alaprajzáról, sem méretéről, sőt építési koráról sem. Ismét csak azt mondhatom: újabb ásatás deríthet fényt mindenre.

A belváros szerkezete tipikusan középkori: északi (ma Beloiannisz) és déli (Orsolya) tér az egykori Sópiac közt hosszan elnyúló, egymással alig összekötött utcák húzódnak. Mind az egyházi, de világi épületei is arra vallanak, hogy építészeti jellegét tekintve már város, amikor az erről szóló királyi oklevelet megkapja. A Szt. Mihály és a mellette álló, kétségtelenül XIII. századi karner (temető kápolna), a Szt. Jakab az egyik oldalon, a völgyben, a fallal körülvett településben ott vannak a ferencesek 1280 előtt, akik szinte történeti előrelátással választották ki a fejlődő, várossá váló településeket. Ott van a zsidó hitközség, melynek XIII. századvégi zsinagógája (Űj utca 22—24.) bizonyítja, milyen jelentősége volt a kereskedelemnek és a pénzkölcsönzésnek a városban, ahol ilyen nagy és gazdag zsidó közösség élt. Emeletes házai (Tábornok-ház) a városalkotó polgárság tehetős voltáról tanúskodnak.

A műemléki helyreállításokat megelőző kutatások eredménye — főként Dávid Ferenc érdeme —, hogy ma már ismerjük a soproni házak kialakulását, fejlődését. Az elsők bizonyára fából épültek vagy vályogból, esetleg sövényfalat tapasztottak be. Az igényesebbek kőalapon álltak. Ez időből álló házunk nincs, de Sedlmayr János szerint az első kő-, téglaházak emeletesek voltak, oromzattal az utcavonalra néztek és a telek egyik oldalán húzódtak annak mélysége felé. Volt, ahol a telek másik oldalán gazdasági épületek emelkedtek s a kettőt kerítésfal kötötte össze, benne kapuval. Ugyancsak kapus kerítésfal húzódott a telekhatárig, ha melléképületeket nem emeltek. Ezek a házak a mai falusi házakra emlékeztetnek még azzal is, hogy legdíszesebb szobájuk (miként a falvakban a tiszta szoba) az utcára nézett és homlokzatát gyakran hármas kapcsolt ablak díszítette. Mögötte présház, hátrébb pince volt. Lényegében ez az északi típusú házakból álló fésűs beépítés ma is látható a Szent Mihály domb poncichter házainál, s arra mutat, hogy nem a város volt falusi beépítésű, hanem mint napjainkban is, a falu követte a várost.12

A XV. században átboltozzák vagy gerendákkal lefedik a kapualjat, s ezzel összekötik a fő- és melléképületeket, de még ekkor is kettős nyeregtető fedi a házakat, és nem ritka, hogy a legdíszesebb szoba erkéllyel bővül. A XVI—XVIII. században kezdték az utcavonallal párhuzamos, egységes nyeregtetővel fedni a házakat és alakul ki a mai zártsorú, délies jellegű házakból álló utcakép. Jelentős, hogy hasonló fejlődést figyeltek meg Budán is.

Végül még szólnunk kell arról is, hogy kik építették, a várost, pontosabban meg- állják-e helyüket a soproni műhely létezéséről szóló elképzelések. Az eddig előkerült új anyag azt valószínűsíti, hogy tovább kell finomítani a feltevést.

A középkorban élesen elkülönböztették a kőfaragó művészetet a kőműves mesterségtől. Ez utóbbit hosszú ideig különleges szabályok nem korlátozták, Sopronban is csak 1661-ben alakult meg a két munkafolyamatot végzők egységes céhe. Ügy tűnik, hogy az igényesebb kőfaragó munkát végzők a nyugati nagy építkezésektől jöttek. így pl. a ferences templomot azok építik, akik a budai Mátyás templomon dolgoztak és franciás tanultságúak voltak, s természetesen magukkal hoztak budai, sőt gyulafehérvári tanultságú társakat. A Szt. Mihály erkélyes toronysisakja, mely megis254