Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
HANG: A szándékait. CSÁTI: Ja persze, de még nem tartunk ott, mert ugye egyszercsak azt mondja nekem Ágnes, vagyis a későbbi feleségem, hogy ő állapotos. Ezt így bejelenti nekem. Na ugye jó, ezen lehet segíteni, nem az első eset a világtörténelemben, nézzük meg együtt, mit tehetünk, orvoshoz mentünk s a többi. Nem tehettünk semmit. Már több mint négy hónapos terhes volt. Meglepődtem, hogy ilyen izébe keveredtem, miután igazán nem számítottam rá. De volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy ő azt szeretné, ha feleségül venném. Hát ezzel ugye akkor még nem foglalkoztam. Meg például azt is lehet mondani, hogy annak nem ez a módja. Hát ezért eléggé megdöbbentem, hogy ő ilyen erőszakos módszerekhez folyamodik. Rosszul esett, mert az ilyesmit időben elintézhettük volna szépen ketten. Szóval nem értettem, miért akarja ezzel az ürüggyel, hát, rámlőcsölni magát. Elég az hozzá, el is költöztem azonnal, lehet, hogy elhamarkodtam, de rosszul esett. Nem is találkoztunk, csak amikor a kislány megszületett. Az első gyerek. Eszterke. Mert akkor bementem a kórházba, ö ugyanis levelet írt nekem. Virágot vettem, szegfűket, bementem, csakhogy én már akkor megnősültem, ezt ott megmondtam, mert ez nekem most a második házasságom, úgyhogy ő ezt tudta már. Mondta, hogy a gyereket az én nevemre íratta, hogy én vagyok az apja, és hogy mit szólok hozzá. Hát mit szólhattam volna, nem szóltam semmit, azt mondtam jól van. HANG: Miért nem tagadta le a gyereket? CSÁTI: Nem értem. HANG: Miért vállalta? CSÁTI: Hát tulajdonképpen tőlem volt az a gyerek, ha úgy vesszük, meg aztán ott volt a házinéni, ő is tudott mindent, minek pereskedtem volna hiába. Az embernek elég baja van enélkül is, ugye. Csáti háta mögött elindulnak a tárgyalóterembe, folytatódik a tárgyalás. HANG: Magának is be kell mennie. CSÁTI: Nem, engem szólítani fognak. A tanúkat később szólítják. Hát el is mondtam a megismerkedésünket, így volt. Aztán a gyerek után már többször találkoztunk. Az első feleségemmel rosszul éltem. Fizettem a gyerektartást, az sem tetszett neki, de ő is hiába fordult ügyvédhez, mert volt egy ügyvéd ismerőse, ha jól emlékszem doktor Kálóz, vagy ilyesmi, szóval ez is csak azt mondta, hogy ilyenkor úgyis megítélnék a gyerektartást. Majdhogynem veszekedéssé fajult már a viszony az első feleségemmel. Gondoltam jobb ha elválunk. És aztán másodszor házasodtam a mostani feleségemmel. 6. Bírósági tárgyalóterem Irén, Ágnes szobatársnője beszél. IRÉN: Nem emlékszem pontosan. Lehet, hogy Csáti Imréné akkor ágyban feküdt másfél napig és én még teát is főztem neki, ahogy mondja... Biztosan így lehetett, de már nem emlékszem. Két éve ennek. El sem tudom hinni, hogy egy halott gyerek feküdt a takaró alatt és én járkáltam gyanútlanul. ÜGYÉSZ: Pedig így volt. Köszönöm... ELNÖK: Az ügyvédnőhöz fordulva kérdően néz, hogy van-e kérdése: ÜGYVÉDNŐ: Maga ismeri a férjet is? IRÉN: Igen. Láttam többször. Amikor Pestre jött valamilyen ügyben. Mindig feljött a feleségéhez. ÜGYVÉDNŐ: Milyennek látta a kapcsolatukat ? IRÉN: Nem láttam semmi különöset. Én, ha véletlenül otthon voltam, elmentem olyankor... Igaz, egyszer ottmaradtam, de akkor se sokáig. A férje mondta, hogy maradjak egy kicsit, hozott bort, megkínálna. Gondoltam falusi bort hozott. De elővett a táskájából valami olcsó palackozott vacakot. Szerintem ott a ház mellett vette a közértben tizenkettő hatvanért! 238
