Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Elfride Jelinek: amely - avagy paula (elbeszélés)
megvan a pénze hozzá, a pénz mozgatja a világot, egyszerű sziámítás. talán valóban az én bűnöm volt, ám a pénzért való prostitúció, amelyet végül egyetlen kiútnak láttam, igazán annyit jövedelmezett, amennyit tisztességes munka nem hozott volna a házhoz, a prostitúcióval megszerzett pénz volt az ebül szerzett jószág, amely az én esetemben is ebül veszett el. legkésőbb azon a napon kellett észrevennem, amikor minden kiderült, és ez a haszon, amelyet oly szorgalmasan szereztem, nem volt üdvös, kozmetikailag ápolatlan, sajnos, azt mondhatnám, majdnem tönkrement testemmel szereztem, amely mégis női testnek nevezhető, amelynek kevés hajzata még mindig nyíratlan, töredezett körmei még mindig lakkozatlanok, amelynek sarkai még mindig félretaposottak voltak, és így tovább — így szereztem hát, bár alig volt rajtam valami vonzó, még nagyítóval sem lelhettek volna, ám úgy látszik, mégis elég volt a néhány kimondottan női idom és hajlat, hogy lendületes kis üzletet alapítsak vele, de éppen akkor, amikor hozzáláthattam, hogy egy kicsit rendberakjam, ápoljam és kezeljem magamat, már vége is volt a kezelésnek és ápolásnak, mert találónak bizonyult a mondás, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el. egy buta véletlen miatt, férjemet és gyermekeimet oly gyorsan vesztettem el, hogy utánuk is alig nézhettem, épp most, mikor egy kissé ápoltabb nőiességet nyújthattam volna az uramnak, épp most, amikor elkezdhettem mutatóssá válni, most kellett, hogy ez történjen. a jogtalanul szerzett haszon ezután gyorsabban zsugorodott, mint a jogos, éspedig a válás ideje alatt, míg állást kellett keresnem, amelyet meg is találtam. a tőke, amely pihen és nem dolgozik, hamar elfogy, nekem dolgoznom kellett, nem pihenhettem, talán hiba volt, hogy nem folytattam a jogtalan szerzést, amely könnyű, bár igencsak undorító foglalkozás, ám azt akartam, hogy ha már nincs családom, legalább a javaimat jogosan szerezzem meg, talán hiba volt, hogy elszalasztottam a prostituáltságot és a gyári munkához fordultam, az előbbinél nyilván több esett volna le, de egyszer már nem hozott szerencsét, s másodszor talán megint nem hoz. legelőször is, mert a kinézetem reményt gyújt, hogy hamarosan lesz új barátom, amely tiszta szakmában dolgozik, és talán egy csöpp alkoholt sem iszik, ekkor talán megtérül a befektetés, amely abban áll, hogy szabályos foglalkozást űzök, gyári munkás vagyok — esetleg új házasságban és új gyerekben térül meg. ezt a lehetőséget nem akarom jogtalan javak megszerzésével elrontani, a szerencsétlenség ugyanis rossz szokássá válhat, a törvénytelenség is, és mindkettő ugyanahhoz vezet, én is hamarosan azokhoz az emberekhez szeretnék tartozni, akik szokásból, sőt jogosan szerencsések, mint például ennek a gyárnak a tulajdonosa, ezé a gyáré, ahol kenyeremet és szépítőszereimet megkeresem, hogy csak egyet mondjak, a szépítőszereket extrának nevezem, amely nagyon jól jön, s a jogos befektetéshez tartozik, amelynek az a célja, hogy új házasságot, új háztartást alapítsak egy új, friss és elhasználatlan férfivel, ezen a módon ugyan nem teszek szert sok mindenre, ám ez a kevés majd gyarapodik, a másik, állhatatlan módszerrel ugyan sokkal több mindenre tennék szert, az én kezemben viszont csak szerencsétlenséget hoznának, és semmi jóra nem vezetnének, szerencsétlenségből volt elegem, most fel akarok emelkedni, tanultam múltam hibáiból, amely már teljesítmény, egyszer már az én hibámon múlott, másodszor ne múljon rajtam. itt mindennek szigorúan a törvény szerint kell történnie. KURUCZ GYULA fordítása 215
