Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Elfride Jelinek: amely - avagy paula (elbeszélés)
ELFRIDE JELINEK amely - avagy paula régebben még végeztem a tornagyakorlatokat, amelyek arra valók, hogy lapos, kemény legyen és maradjon az ember hasa, de aztán közeledni éreztem a terhességet, és ezért újra abbahagytam a gyakorlatokat, amelyeket egy újságból vágtam ki. éngem arra teremtettek, hogy anya legyek, hiszen egész ember voltam, azt mondják: a terhesség egész embert követel, talán hiba volt felhagynom a gyakorlatokkal amikor anyának kezdtem érezni magamat, merthogy a gyakorlatokat nem szabad abbahagyni, ha az ember anyának kezdi érezni magát, épp akkor nem. különben az ember egy egész ember helyett csak egy fél vagy megosztott lesz. ez is hozzájárulhatott, hogy kezdtem elidegened- vi a férjemtől, amely egy házassági krízisben találta meg a kifejezését, félek, hogy elhanyagoltam magam, amikor az új életet növekedni éreztem magamban. az ember ne figyeljen annyira a saját magában növekedő életre, az embernek az urára is kell vetnie egy pillantást, mert különben elhanyagoltnak érzi magát hirtelen, nem szabad azt hinnie, hogy második hegedűn játszik és nem az elsőn, bennem tehát nőtt, nőtt az új élet, én viszont külsőleg egyre hanyatlottam, a növekvő új élettel arányosan, ehhez még a nehéz házimunka, amely az új életet ugyan nem akadályozta a növekedésben, engem viszont mind távolabb és távolabb taszítot a napi alapvető önápolástól, ámbár még szűkén voltam 16 éves, de minél inkább nőtt bennem az új élet, annál több hajam és fogam hüllőt ki a fejemből, amely nem lett volna föltétlenül szükséges, ha alkalmaztam volna a kozmetikai fogásokat, amelyeket az embernek használni kell, hogy megtartsa a haját meg a fogait, nem voltam rossz felépítésű, eddig mindig megpróbáltam az eszemet például televíziózás által modernül tartani, most aztán éppen a televíziós időben kellett egyre többször hazahoznom a férjemet a vendéglőből, az esti főműsor idején már tökrészeg volt. nehéz volt a menet a vendéglőtől haza, gyakran együtt estünk át az akadályokon, vagy ököllel belevert egy gödörbe, mégis örültem, hogy épségben hazahoztam, ha ugyanis tovább vedelt volna, reggel, munkába induláskor nem szedtem volna ki az ágyból. így azonban még el bírt indulni nehéz útjára, lassan nekem is hozzá kell készülődnöm nehéz utamhoz a kórházba, hogy lefolytassam a szülést, tehát abban az időben, amelyben anyának éreztem magamat, kezdődött az elidegenedésem a férjem irányában, amely igen gyorsan kiterjedt és hétköznapi életünk minden területét magába foglalta, ugyanis az én egyetlen értéktárgyam; az én karcsú testem most sajnos felmondta a szolgálatot, a karcsúságnak is vége szakadt, az a legfontosabb ugyanis, hogy valamire építhessen az ember, amely az én esetemben a karcsú testem volt, amely most odavolt. hamarosan hozzálátott a férjem, hogy egyszer itt, egyszer ott rúgjon belém, néhányszor szerencsém volt és kevésbé fájdalmas helyen talált el, mint ahogy a comb és a far esetében, néhányszor azonban szerencsétlen voltam, és oda talált, ahol fájdalmas volt, például a hasamba, még a terhességem idején sem volt neki szent a hasam, amelynek lennie kellett volna, hanem valami szentség- telen, amelybe belerúghatott. 212
