Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - Apáti Miklós: Rekviem (vers)

a reá fordított összegeket, energiát: néhány lakótelep, néhány óvoda létrejöhetne. Ugye, furcsa? Mi kerítésből fonjulk a szabadságot, hát befon minket is e furcsa szabadság, köziben kutyák eszik a kolbászt, a kerítést, a szabadságot.

Szabadság! Szabadság! A pártirodában ez járta akkor, így köszöntél testvéröcsédnek is, mert a titkárnak ez kijárt.

Szabadság! Szabadság! Az Internationale! Rabságodnak vége már. Göröngy zene.

Immár végképp rádidomítom időm, órákra, ketyegésekre süketen járom fölötted táncunk, e lassú rékviemet.

Csak addig tartasz, míg tart ez a vers.

HAY KÁROLY LÁSZLÓ: NÉGY FAL KÖZÖTT