Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - Apáti Miklós: Rekviem (vers)

várjak, töprengjek, gondolkozzak, legyek.

Igaz, te belehaltál. Ez vért kiálthat.

Más fiák ilyenkor bosszút esküdtek vélt, a megbocsátás, ha van, csak tőled eredhet.

Hétmérföldes volt öröklött bizalmad ama szabadságban. Ezért van. az, hogy — ez is örökség — hogy én már teljesen ebben sem hiszek. Igen, én ezt is örököltem.

Csak az, mi kivívható, csak az a miénk.

Ami van már, azt föléli, fölemészti az ember, másnapra nézhet ámuló szemekkel: üres a kamra, semmi sem lóg a szögön.

A kerítést nem kolbászból fonják, a kerítés

nem kell, elvetendő. Mégis, ha egyszer összeadnánk

BÄN BÉLA: GONDOLKODÓ (könyöklő munkás)

199