Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - Pósfai János: Egy percre a tenger (elbeszélés)

— Ide a pénzt! — söpörte magához a lapokat az elnök.

— Én nyertem.

Kint sötét volt, párában aludtak az akácok.

— Tart még a háromból — vigyorgott az öregre, amikor az újra fizetett.

— Férgek — sziszegte Félszemű Joe. Arra gondolt, fel kellene állnia, ököllel jól az arcába vágni ennek a Katusnak. Beledörgölni a szeme közé, hogy megvakuljon. Az kéne, hogy egyszer, legalább egyszer emberére találjon, aki leszárítja gőgös arcáról a vigyort. Dehát miért éppen ő?

Jókor jött a gépkocsivezető. Éjfél lehetett már, amikor felszedelőzködtek. Félszemű Joe émelygő gyomorral mondta le az autót: nem akarja telehányni. Gyalog indult el a távolba vesző stoplámpák után. Orrába csapott a repce jellegzetes bűze, de a sötétben nem látszott a tenger. Messze, nagyon messze volt már tőle...

11

KERNER GABOR:FARKASFA