Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Cs. Nagy István: Napfolt (vers) - Cs. Nagy István: O. Nagy Gábor gyűjteménye (vers)
CS. NAGY ISTVÁN Napfolt Egy amatőr csillagász távcsövén hegesztő-szemüveggel napba néztem, szeplő se volt a hortobágyi égen, a Szivárgó tükrén sikkant a fény, békafi-szobor dülleteg szemén állt az idő, zöld Buddha várt a fényben, üveglő pukkanású fejesével alámerült, de sekély volt a mély. A nap arcába láttam: mint a himlő, gyöngyök ragyáztak, sáslengésű szellő oldódott el, a szúnyog rámenős lett s milliárd, s a gátőr háza másnap tetőtlen állt, vízi-gazdák vitáztak, ki légyen itt a kéményfelelős. 0. Nagy Gábor gyűjteménye „Annyi' a dolga, azt se tudja, melyik küszöbre üljön” — munkaszínlelőt ki mintázott meg így a szó előtt? Századok Anonymusai zengik, húszezer hangú kórusban jelentik a bölcsességgé súlyosult időt, a névtelen, szelíd nyelvművelők, a milliók, az irodalmi senkik. Az „egyik kapzsi, másik habzsi” — így találja meg emberséges, irigy a száz szónak is egy a vége Egy Szót. Nélkülük bölcsőm óta némaság jajongna, jajongnám a lét szavát, s nem írnék magyarul olasz sonettot. 12
