Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZEMLE - Budai Katalin: Amundsen, a lelkek kutatója, avagy találkozhatunk-e önmagunkkal?
Amundsen, a lelkek kutatója, avagy találkozhatunk-e önmagunkkal? A kacifántos címet ugyancsak körmönfont cím indukálta: Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban. Jó író soha nem hagy kétséget afelől, hogy a címet a leghelyebben választotta: így ebben az esetben is megpendülnek a borító alatt lapuló mű akkordjainak alaphangjai; költőiségről, személyességről, képi szerkesztésmódról kapunk híradást, mielőtt még felütöttük volna a kötetet. S aki a fent említett jellegzetességekkel bíró olvasmányra szomjas, (s szomjúságát régóta csak keverék, keserédes ízt hagyó pótitalokkal olthatta) nem fog csalódni Fábián László regénye értékes, újszerű, kiérlelt tehetségről árulkodó alkotás, noha a szerző első közzétett kísérlete ezen a területen. Nem újonc viszont az irodalom egyéb régióiban: fordító, versantológiák szerkesztője. Témája: a gyerekkor átnövése a felnőttségbe, mi marad meg, mi foszlik szét belőle egy másik szintre helyezve. (Helyezve és nem emelve; az évek múlásával nem biztos többek, csak mások leszünk: ez a szervező gondolati mag.) A helyszínek, mozdulatok, tárgyak és lélekhez bilincselt emberek felidézése már a visszahozhatatlanság állapotából történik, de ez az állapot azért több (és azért rokonszenves), mert mindig újra lepergethető filmen őrzi, az idegsejtek vibrálásában tudja a múltat. Az el- vagy visszarugaszkodásra mindig egy szituáció (pontosabban a regény építkezésének szekvencia-szerűsége miatt tizenkettő) kínálja a lehetőséget: egy közelebbi múltból egy távolibba ugrás asszociációk segítségével. Egy hajnali fölkelés, egy mesekönyv megtalálása, egy gótikus templom, egy autóbaleset látványa: mindmind starthely, kiindulópont, ahonnan hátra s előre lehet mozogni. Idáig kétfedelű, .5 nem különösebben szokatlan a módszer, valamint a tematika sem: de Fábián harmadik fénytörő közeget iktat be, még nagyobb felkészültséget szikráztat az idősíkok és a jelenségek eredeti és módosult volta között. A főszereplő, az alanyi én hőssé, s a vágyak, a legendák hősévé a sarkkutató Amundsenen keresztül lesz. Az ideál, a gyerek bálványa kiszabadul az olvasmányok lapjairól, s felidézőjével azonosulva annak világában kezd járni-kelni. így megfigyelhetővé, leírhatóvá, harmadik személyűvé lényegül át a személyesség, s egy alakban — Roald Amundsen alakjában — ütközik az ábránd, emlék, a reflexión szűrt valóság. Mintha Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című elbeszélésének hőse nemcsak az álmok megvalósítását számonkérő ifjúkori önmagával, hanem még szembetalálkozna kevésbé tudatos, hangulatokban ringatózó gyermekségével is. Technikailag szinte kivihetetlennek tűnő vállalkozás: mégis, jószerivel maradéktalanul sikerül. A tizenkét fejezet: egy-egy körmondat, melyet csak az új bekezdések, pontosvesszők tagolnak. Adekvát kifejezési mód ez: az átjátszást, az ide-oda villódzást a szabdaltabb, zártabb struktúrájú egységekre bontott előadás gátolná. A hullámokban kilökődő, párhuzamos folyamokká szélesülő gondolatáramokat a prózavers, a ritmizálás közvetíti leghívebben. A kevésbé lírai részek hasonló szerkesztése viszont előkészíti a csak költői mezben megengedhető ötletek szabad vonulását. (így például rímelő mondatvégek, gondolatritmus szerint tördelt sorok, valódi versbetétek, többek közt a VII. fejezetben.) Fölösleges is mondani, hogy a mű nem egyszeri bekebelezésre való, a hangulati rezonancián kívül türelmet, nem lankadó figyelmet követel magának. Ezzel újfajta befogadói magatartásra is késztet, helyesebben visszavezényel ahhoz, amitől már any- nyira lszoktunk. Gyakran vissza kell lapoznunk az alapmondat igéje után kutatva, hogy a tárgyas felsorolásokat vissza tudjuk vezetni hozzá; de így van ez a többi bővítmény esetében is. Még ez sem hiábavaló: legalább rögződnek, tisztulnak a képek, s mint a jó vers olvastán, belénkivódnak. Fábián László dúskál a nyelvben, de egy pillanatig sem alázza öncélú játékszerré: szótára Vas megyei függelékkel bővítve 184
