Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - TANULMÁNY - Rónay László: A fájdalmas belenyugvástól az idill vigaszáig
mi Urával vegyült, most a pacifista és vallásos irányzatok felé hajol. Ismertető jele, hogy egyetlen témát sem merít ki, minden csak ürügy a beszédre, a költő naiv próféciáira és istenüléseire. Művelői rendszerint rádiótulajdonosok, ami költészetükre valóságos istencsapás. Ilyen címmel énekelnek: Az élet rádiója, Antenna a szívben, sőt egy ifjú költő, aki tehetséget árul el, könyve címéül ezt választotta: Isten rádiója. Általában a versben szeretik a legmodernebb közlekedési eszközök neveit. Ebben nyilván a modernség és korszerűség legbiztosabb módját látják.” Szellemes, ironikus, csontig hatóar igaz bírálat; pontosan rátapint azokra a válságjelekre, melyek a gazdasági csődbe jutott világ költészetét is mindinkább kikezdték. A „rádió”, ez az akkor még meglehetősen ritka eszköz, jelkép volt a fiatalok számára: az éter hullámai hozták nekik a vágyott messzeségek üzenetét. Bárdosi Németh János így vall erről később: És ilyenkor, ha érzem, hogy elégek, A rádióhoz ülök szomorún, És úgy lengetem vágyaim lámpáját, Mint a bakter a tűnő gyors után. Jaj, Páris, Pest és milánói Scála, Zenéljetek, mert úgy halok meg árván, mint parasztmezőn a sugaras szivárvány, vagy a villámtól összehasadt márvány! A „ragadozó balga ember” szörnytetteit, a benne adottságként élő és feltámadó rosszat nézi rémülten, elfúló lélegzettel Isten rádiója című kötetében Bárdosi Németh János is. Így fohászkodik Ady Endréhez: Engem is, kapás jobbágyok fiát, Kerülget a Kórság, Kés és Temető. Mi marad fogódzónak, eszménynek a bizonytalan, ingó jelenben? — A múlt árnyai, a költő-elődök, s azok az egyszerű, tisztaszívű, igaz emberek, akikről már csak a pásztortüzek felvillanó fényében esik szó, akik lassan legendává nemesednek a múló időben. „Ö, Istenem, mért nincsenek most is ilyen emberek'” — sóhajt fel keserűen Bárdosi Németh János öregapám című versében, pedig maga is tudja, hogy nem marad más számára, mint a múlt, az árnyak nosztalgikus idézgetése. Mert azok a kísérletek, (mint a Boldog, szomorú dal), melyekben a költői közhelyet ismételgetve bizonyos szerepjátszással igyekszik a gáttalan vidám legény benyomását kelteni, bizony erőtlenek, egyéniségétől is idegenek. (Ezek a kísérletek nem egyebek, mint a Zsellérek című regény hangpróbái, variációi.) Már korai költeményeit is beárnyékolja a halálközelség tudata. Erős balladai- ság, kihagyásos szerkesztés jellemzi ezeket a verseket. De még a halál közelében is megmarad egyszerűnek, alázatosnak a költő. A gyerek rémült tekintetével vallatja a vénülő időt, s a szegény ember egyszerűségével vall ereje fogytáról : Minden játékom összetört. A kedvem is fogy. Vénülök. A régi napok íze már összefoly számban: Csoda lesz. Csoda lesz minden Ami volt: Labda, csók, tavaszi hold ... Ez a gyermeki attitűd nemcsak a kor válsághangulatából táplálkozott, bár elsődlegesen annak költői áttétele. 'Kosztolányi nagyszerű trouvaille ja, a Szegény kisgyermek panaszai azonban évtizedekig ható minta volt, s majdnem minden fiatal költő végigjárta ezt az iskolát is. Bárdosi Németh János a gyermeki látásmódot érdekesen ötvözte Babits bravúros rímelésével és azzal a töprengő babitsi kérdező módszerrel, mely a világ filozófiai megismerésének lehetőségét kínálta. Jellegzetes példája ennek a kettős hatásból táplálkozó, végeredményben azonban egyénivé váló versépítkezésnek az Országokkal játszom: Országokkal játszom estelente, Milyen is Svájcban a naplemente? Persze sokkal inkább koraöreg gyermek volt ő, mint lázasan tépelődő ifjú. Szívesen húzódott lugasába, a pipafüst 160
