Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)
Bandi, még néhány indiszkrét kérdés. Most már ketten vannak az anyagiakra. Mennyit keresnek ketten? — 6500, — Ft. Mire elég ez? — Kajára nem tudom különösebben, mert az egész pénz kezelése a nejemé. Ez részben elmegy a rezsire. Részben a kosztra. Részben elmegy egyéb szórakozási lehetőségekre. Ezalatt értem azt is, hogy esetleg én fölviszek naponta egy liter bort. Szombat-vasárnap étel, mert ott már több fogy el. Többen vagyunk. A gyerekek általában megjelennek. Félre nemigen rakunk. Szóval ebbe már nem fér bele az, hogy telek vagy ...! — Beleférne. Hogyne férne bele. De akkor le kellene valamiről mondani. Hogy pl. nem eszem ma csirkepaprikást, vagy olyasmit, ami nekem ízlik. Nem eszem hozzá gyümölcsöt. Szóval mindig azt, amit megkívánok. Meg az egyéni dolgok, amiket kell venni. Mindent figyelembe véve nem jut félretevésre. Tehát, hogy mondjam, elengedjük magunkat. Nem spekulálunk arról — mint ahogy legtöbb családnál ez van és talán az a helyes — hogy kialakul egy bizonyos rezsi költség, 1000,— Ft, teszem föl, a kéthetenkénti kaja 1500—1500 Ft, az 4000 Ft, maradna még 2000, ebből 1000 elmegy olyan dolgokra, ami nem szükséges, de mégis jó. Sőt kell. Már ott tartunk, hogy éppencsak maradna valami, ha nem venne ezt vagy azt, vagy amazt az ember. Ha nagyobb költségbe verjük magunkat, akkor bizony néha még adósságba is keveredünk. Tehát ezért mondom, hogy a telek egy nagyon messzi álom. Nagyon szeretném, ha lenne, és talán akkor másképp gondolkodnék. Mit csinálna ott kinn a telken? — Hát talán valami földművelő munkát végeznék. Nem értek hozzá nagyon. De nyilván volna valami szomszéd, aki mondaná, hogy na öreg, ezt most ne a tompahegyivel vágd bele, hanem a hegyessel. Valami ilyesmit. Eljön a munkából és megy kapálni? — Legszívesebben olyan telket vennék, ami már teljesen kész. Ahova csak ki kell menni pihenni. Ügy, hogy leteszem a nyugágyamat, vagy strandszéket és leülök, elolvasom az újságot. És akkor esetenként kimenne az ember, ott el lenne péntektől vasárnapig. És olyankor még dolgozna is valamit. Na de ilyen alapon nem lesz telkem. Lottózni nem lottózok, totózni nem totózok. Nem bízom bennük, és teljesen fölöslegesnek tartom. Azelőtt sokat játszottam, de az hazárdjáték volt. Huszonegy, ferbli, kopka meg ilyenek. De lemondtam régen róluk. Egyedül ez a büdös cigaretta maradt meg a szenvedélyeim közül, de ezt is le fogom tenni rövid időn belül. Miért? — Mert nem kell. A betegséget nem kell pénzért vásárolni. Jön az magától is ebben a korban már. Köszönöm. 144
