Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)
szociográfia HALMOS FERENC „...minden nap bizonyítani kell” (RÉSZLET EGY KÉSZÜLŐ SZOCIOGRÁFIÁBÓL) Huszonöt éve dolgozik itt a gyárban. Hogy telt ez a huszonöt év? — Én 51-ben kerültem a vállalathoz. Volt nekem négy-öt olyan évem, amikor a főnökeim azt mondták, hogy gyerek, lépjél ki, jobban teszed. Tekintve, hogy különösebb elgondolásom az életről úgy nem volt, nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, vitt az ár abban az időben. Ha valamit, egy bulit lehetett csinálni, már ott teremtünk többedmagunkkal. Aztán csináltuk. A későbbiek folyamán elsősorban a bátyám, ott dolgozott a műhelyben, nem tudom, ismeri-e, a Nagy Abel, Malatinszki Imre bácsi, régi öreg snájdig emberek, valamilyen úton- módon belopták az én agyamba, lelkembe a szakma szeretetét. És ha jól emlékszem, 1957-ben csináltunk egy új gépet, amit mai napig használnak bent a gyárban. Egy kis maróköszörűt. Valahogy itt történt az a bizonyos változás, ami egy teljesen új színt hozott az életembe. Hiszen ezért az újításért — az anyagiakat nem vetem meg az erkölcsi elismerés mellett: ha valaki többet tesz le, az többet is kap, nincs mese, — kaptunk abban az időben 2000 forintot, és ugye megdicsértek. Íme, hát a Bandi meg stb. Na most, én ilyen alapon kerültem bele egy olyan újítóbrigádba, ahol állandóan az újat, a jobbat kerestük. Na most, én magam a mai napig is lekötöttem a munkámmal magamat. Tehát ki vagyok elégülve avval, hogy úgy mondjam: alkothatok. Mondhatom ezt? Hát valamit teszek, olyat ami még nem volt, vagy új. Az évek során egész csomó újításom volt. Mondhatjuk úgy, hogy szereti a szakmáját? — Biztos. Azt is meg tudná mondani, hogy miért? — Hát általában, mint a legtöbb ember, a sablonos munkát nem szeretem. A fárasztó, visszatérő munkát. De amellett, hogy én ezt is csinálom, amellett mindig valami újjal foglalkozom. Egy adagoló, vagy hasonló valami szerkentyű. Az újításaim száma 40. Az elmúlt évek során. 133
