Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)
Ez teljesen öntevékeny alapon megy? Teljesen. Azaz, hogy a szakma szeretete alapján. És talán ne válasszuk el az anyagiaktól sem. Ezt állandó jelleggel mondom, mert a család nálam is család. , Anyagilag mit jelentenek ezek az újítások? — Az eddigi újítási tevékenységem a vállalatnak jelentett kb. egymillió forint megtakarítást. Jómagámnak kb. olyan 100—110 ezer forintot, 150 ezer forint körül. Huszonöt év alatt. Ez a legújabb, amit most csinálok, ez a kis adagoló, még nincs benne. Tehát nem járok rosszul, se így, se úgy. Plusz erkölcsi siker. Siker? Hát nevezzük annak. Az, hiszen itt kapok egy Munka Érdemrendet, ott kapok egy Kiváíó Üjító bronz fokozatot, ezüst, arany fokozatot. Szóval ezek mind szép emlékek. Jelentős emlékek. Ez erkölcsi. Az újítások mellé csak a jelvény jár, mondván, hogy az újítók megkapják az újítási díjat, amellé az erkölcsi megbecsülés ez a jelvény. Visszatérve a huszonöt évre. Ez ilyen harmonikusan telt el ezek szerint? — Nem. Voltak kudarcok. Üjítás tekintetéből is. Aztán általában úgy vannak az emberek, hogy ha valaki valamit megold, akkor az olyan egyszerű. Szóval nemcsak magával a műszaki problémával kell megbirkóznunk, hanem az emberekkel is, hogy bevegyék az újat. Hogy gyerekek, ilyen még nem volt, próbáljátok megcsinálni. És ha jó, akkor jó. Ha nem jó, nem jó. Én soha senkire nem kényszerítettem rá az én elgondolásomat. Az új elgondolásomat. Ha nem jó, tegyük félre. A szakmaszeretetről szólva, ahogy én kiveszem az elmondottakból, az újítások azok, amik megalapozzák ezt a szakmaszeretetei. Ezek azok a pontok, amikor az ember úgy érzi, hogy valamit alkotott. Valamit hozzátett ahhoz, ami már eddig volt. Na most ezentúl, maga a szakma, a mindennapi munka — hisz nem mindenki újító — álkalmas-e arra, hogy ilyen belső viszony alakuljon ki az emberben iránta? — Talán úgy tudom elképzelni az egész szakma szeretetét, magát a gondolatot, hogy szakmaszeretet. Állítom azt, hogy ha valaki azt mondja, hogy szeret dolgozni, az talán, van egy ilyen érzésem, hogy kicsikét... nem normális. Na. De ott kezdődik a szakma szeretete szerintem, amikor valahová az embert elteszik, és valamit az ember elvállal. Gondolom, hogyha olyan az illető, akkor azt maximálisan végre kell hajtani. Vállalom, ezért kapom rá a pénzt, azért bízták rám. Ez áll egy betanított vagy segédmunkásra is? — Nem valószínű. Ez az én speciális felfogásom. Hol kezdődik akkor a szakma szeretete? — Ott, ahol valaki lehetőleg többirányú szakmunkát csinál. TMK-munkát, beállító lakatos munkát, különlegesen jó szakember, akit aztán mindenhová hívnak. A szakmaszeretetei csak itt tudom elképzelni. Itt, szakmunkásoknál. Betanított munkásoknál nincs szakma. Szerintem nem szerethetik azt a munkát. És sajnos ők vannak többet. Míg az automatizálás nem éri el azt a fokot. Hál persze érdekes a feltevés, ök vannak többen. Hát képezni kell magukat. 134
