Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Néhány szó Szathmári Sándorról: Szathmári Sándor: Fiatalok (elbeszélés)
Néhány szó Szathmári Sándorról A Kazohinia írója — bizonyára így fogják emlegetni a jövőben. Ma is csak kevesen tudják, hogy nagyszerű novellákat, groteszk irodalmi paródiákat, esztétikai tanulmányokat is írt; ezek zöme mindmáig kiadatlan. Pedig próféta volt, de nem a saját hazájában. Sok novellája előbb volt olvasható eszperantóul, mint magyarul. 1972. októberében ismerkedtem meg Szathmári Sándorral. Előzőleg hosz- szabb kritikát írtam novelláskötetéröl, a Gépvilágról az ES-be. Üzent a kedves Dobos Lilivel, látni szeretne. Ezután gyakran találkoztunk, többnyire Gerlóczy utcai lakásán. Egyszer magnót vittem; rendhagyó pályájáról beszélgettünk. Ekkor, 1973 áprilisában már súlyos beteg volt. Életművét lezártnak tekintette és szerette volna az utókor számára megőrizni. Írásainak vaskos csomagjait és a Kazohinia különböző változatainak kéziratát segítségemmel juttatta el a Petőfi irodalmi Múzeumba. Másfél évet élt még. Tisztában volt gyógyíthatatlan betegségével (sclerosis multiplex). Halála előtt egy hónappal jártam nála utoljára. Sörrel, borral, sligovicával kínált, végtelenül kedves és — mint mindig — szellemes volt. Arca beesett, csak mindentlátó tekintete a régi. De a teste! Kisfiúsovánnyá fogyott és alig bírt menni. Néhányszor körüljártuk a lakást, letudva a sétaadagot. Megérkező kezelőorvosa biztatta, de ő csak legyintett. Aztán a halálhír... 1974. szeptember 27-én. Hetvenhét évet élt. Életművének legalább a fele kéziratos. Az utolsó években készült elbeszéléseiből mutatunk be néhányat. Tasi József SZATHMÁRISÁNDOR Fiatalok Ao, a vokalista költő ágyában fekve, unottan nézte a plafont, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Ao lejjebb húzta a feje felett lógó kapcsoló hengert, ami a sok nyomógombtól úgy nézett ki, mint egy sündisznó. Megnyomta az egyik gombot, mire vele szemben, a faliernyőn megjelent lo képe. Elegáns tetrilén felöltőben volt, mindkét karján a hasíték vállától a csuklóig habfekete lusztonbetéttel és plaktoid gombokkal. Io gavallér volt és mindig elegánsan öltözködött. — Szervusz öreg cimbora! — kiáltott Ao, már amennyire rekedtsége megengedte. — Szervusz pajtás! A hangod nem valami biztató. Megengeded, hogy lássalak is? — Már nyitom — mondta Ao és a hengeren másik gombot nyomott meg, 295
