Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Dévényi Iván: Feljegyzések és levelek a Nyugatról
legkülönb önéletrajza közé helyezi. (A másik öt: Szent Ágostoné. Benvenuto Cellinié, Rousseau-é, Casanováé és Goethéé.) Visszaemlékezéseit, kortársairól rajzolt portréit irónia és önirónia szövi át. Szellemesen foszlat szét egy sor — Gel- lért Oszkár által költött — legendát, de távol áll tőle a felszabadulás utáni magyar irodalmi élet lebecsülése, negációja. Humorérzéke bearanyozza emlékirata mindegyik fejezetét... A második világháború előtt — írja — barátjával: Nagy Lajossal sétálgatott Budán, a Kútvölgyi úton. „Egy lány kecskét terelt előttük. Nagy Lajosnak tetszett a lány, nekem is, — kialakult a gondolat, hogy lapot alapítunk .. A kötet harmadik részében azok a levelek olvashatók, amelyeket Fenyő Miksa — halála előtt néhány évvel — Magyarországra hazahozott és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak átadott. A levelek között van néhány Osvát Ernőnek szóló, a legtöbbnek azonban Fenyő a címzettje. Ady egyik — Csúcsán, 1916. augusztus 29-én írott — levelében ezt a nemes pátoszú, büszke vallomást találjuk: „Bennem komoly és komor hitem szerint magyar fajomnak fátuma és kínja él.” Ady egész munkásságának summája ez a néhány szó. Szabó Dezső egyik — ugyancsak 1916-ból való — levele az író már teljesen kifejlődött megalomá- niáját tanúsítja: „Én csak úgy tudok írni, ahogy tudok... Természettől adott és hajtott primaire tehetség vagyok, akinek megnyilatkozását tanultságon és ügyességen felüli erők szabják meg. . .” Elek1 Artúr — 1911. április 18-án — arról ír, hogy nagy kedve lenne lefordítani Stendhal regényét, „A pármai kolos- tor”-t.. . (Tervét nem valósította meg.) Igen érdekes Földessy Gyula 1943 tavaszán kelt levele is, amelyben az Ady-versek jeles kommentátora elmarasztalóan szól az „antiszemita csürhé”-ről, s vállalja az emigráns Hatvány Lajossal való barátságot: „Engem a leggyöngédebb érzések fűztek s fűznek ma is Hatványhoz .. .” Az Akadémia Kiadó, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös kiadásában megjelent kötet bőséges jegyzet-apparátussal és megbízható névmutatóval zárul. Az egyik jegyzetben meghatottan olvassuk, hogy Fenyő egyik — Amerikában született — unokája Ady nevét kapta második keresztnévként („Jean-Pierre Ady Fenyő”), a másik fiúcska egyik keresztneve pedig „Babits”. A némutatóban következetlenség, hogy egyes személyek grófi vagy bárói rangja fel van tüntetve (Andrássy Gyula, Hadik János, Kornfeld Móric, Széchenyi István stb.) más esetekben viszont ez elmarad (Bánffy Miklós, Kemény Zsigmond). DÉVÉNYI IVÁN 89
