Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Dévényi Iván: Feljegyzések és levelek a Nyugatról
ban, országgyűlési képviselősége a két világháború között, szoros barátsága Bajcsy-Zsilinszkyvel) és a GYOSZ-ban betöltött igazgatói funkciójára is utal Vezér. Ogy tűnik azonban, hogy Fenyőnek az 1919—20-as fehérterorral, majd később a hitleri fasizmussal szembeni állásfoglalása nem kap kellő hangsúlyt az életrajzi tanulmányában. Vezér Erzsébet „politikai rövidlátást”, ..az ellenforradalomba való belebékülést” vet Fenyő Miksa szemére, — aligha igazságosan. Az 1919 augusztusában hatalomra jutott ellenforradalmi rendszernek és a horthysta kormányzat által eltűrt, sőt bátorított törvénytelenségeknek ugyanis Fenyő volt az egyik legszókimondóbb leleplezője... A Nyugat 1920. évi decemberi számában („Az elmúlt hetekből” címmel) politikai helyzetelemzést adott közre; ennek az írásnak százhúsz (!) sorát törölték (a „fehér ablakok” ott láthatók a megjelent cikkben...), de a napvilágot látott részekben is súlyos, kemény megállapítások sorakoznak: „Azok előtt, akik akkor (ti. a proletárdiktatúra letörésekor, D. I.) hatalomra jutottak, a cselekvésnek szédítő perspektívája nyílott meg. S mit értek el, amit a történelem, mint eredményt fel fog jegyezni? Elsimultak vagy akár csak enyhültek a szociális ellentétek? ... Szemérmesebb lett a korrupció? Fokozódott a közélet tisztasága? Teremtettek gazdasági vagy politikai relációkat idegen államokkal? Szereztek egyetlen barátot közöttük? Elhelyezkedtünk valahogy a nemzetek közösségében? .. . Meg tudták állítani pénzünk szédítő zuhanását?” Fenyő a továbbiakban éles bírálatot gyakorol gróf Teleki Pál akkori miniszterelnök egyik — a különítményesek kegyetlenkedéseit bagatellizálni akaró — beszéde felett: „Ki fogja elhinni a tudós miniszterelnök úrnak, hogy az írek küzdelme teljes nemzeti önállóságukért. ... valamely vonatkozásban állhat a Britannia lovagjainak cselekedeteivel?!” Cikke végén Fenyő hosszan idézi Jacob Bruckhardtnak az ókori görög történelem mélypontjáról, a peloponnészoszi háború utáni időszakról írott szavait: „A gonoszságban egymást igyekeztek felülmúlni; uralomvágy, önzés, határtalan becsvágy uralkodott; a szellemtelen tettlegesség fennen gőgöskö- dött. . •” Ez az idézet oly félreérthetetlenül célzott az 1918/19-es forradalmi eseményeket követő hónapok közállapotaira, hogy a múlt századi svájci történettudós szövegéből is töröltek tizennégy sort... A 30-as években Fenyő kis könyvet ír Hitlerről, a náci diktátorról. Röpira- tában figyelmeztető szavakkal fordul nemzetéhez és az ország kormányzatához: „És most Magyarország a maga megtépett sorsát kapcsolja Németországéhoz? Miért? Isten óvja Magyarországot, hogy ez a felvonulás (ti. a világ népeinek a hitlerizmus elleni felvonulása, D. I.) mégegyszer Németország oldalán találja.” Ezek a sorok (és a Nyugat 1920-as évfolyamából citált philippika .. .) bizony egyáltalán nem támasztják alá a „politikai rövidlátás” vádját... A Fenyő Miksáról írott tanulmány után a Nyugat egykori alapítójának és szerkesztőjének „Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről” című emlékirata következik. E munka 1960-ban már megjelent Kanadában önálló kötetben; a hazai másodközlés csupán kevéssel rövidebb az eredeti szövegnél. (Elmaradt például a Németh Lászlót hevesen, ingerülten támadó passzus, amely az „Ember és szerep” szerzőjét „intrikus természetnek és exhibicionistának” nevezi.) Fenyő színesen, élvezetesen eleveníti fel a Nyugattal kapcsolatos emlékeit. A legnagyobb megbecsülést Ady, Babits, Osvát, Móricz és Szomory Dezső iránt érzi, Krúdyval szemben — úgy tűnik — nem tud felmelegedni, Kosztolányira neheztel Ady elleni pamflet je miatt. Kvalitásérzéke — amelyet Vezér Erzsébet Fenyő nagy erényének tekint — unos-untalan bebizonyosodik: amikor Kassák „Egy ember élete” című önéletírását — például — a világirodalom hat 88
