Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - SZEMLE - Dévényi Iván: Feljegyzések és levelek a Nyugatról

A belső monológot nem mondhatjuk éppenséggel a legmodernebb regényírói technikának, alkalmazása azonban még közel sem elkoptatott vagy kényelmes megoldás. Kende á regényben a belső monológnak valami olyan sajátos változatát teremti meg, amit — az igeragozásból véve a párhuzamot — a félmúlthoz lehetne hasonlítani. Hősei emlékeznek, ibelülről látják az eseményeket, ugyanakkor az író a párbeszédeket, az eseményeket igyekszik az objektív történés síkján elmondatni velük. Ettől valami furcsa, szokatlan, lebegő állapotba kerül a „mese”, a kontúrok föloldódnak, a figurák egybemosódnak. Kende nehéz ábrázolási módszert választott regényéhez, melyet általában biztonsággal kezel, bár minden lehetőséget — különösen az alakok egyénítésében — nem használt ki.

Kende Sándor a regény és a két elbeszélés együttes közlésével egy kísérlet s egy írói alkotó műhely „titkaiba” avatja olvasóját. A Furcsa lány — szerencsére — sokkal több is ennél: igazi regén}', jó olvasmány, írójának eddigi legsikerültebb könyve.

(A jelenkor kiadása, 1975.)

TÜSKÉS TIBOR

Feljegyzések és levelek a Nyugat-ról

„Kötetünk fontos és eddig ismeretlen (vagy nehezen hozzáférhető) dokumentumokat foglal magában a Nyugat folyóiratról” — írja az Üj Magyar Múzeum című irodalomtörténeti sorozat legutóbbi kiadványának utószavában Vezér Erzsébet irodalomtörténész. A megállapítás nem túloz: a vaskos könyv — amely a) Vezér Erzsébet „Fenyő Miksa írói pályája” című tanulmányát, b) Fenyő Miksának az 50-es évek végén New Yorkban írt memoárjait, c) Adynak, Ignotusnak, Kaffka Margitnak, Elek Artúrnak, Szomorynak, Tersánszkynak s a Nyugat más íróinak, költőinek leveleit és d) Vezér Erzsébet gondos, alapos jegyzeteit tartalmazza — valóban teli van olyan jelentős adalékokkal, amelyek teljesebbé-gaz- dagabbá teszik a Nyugat megalapításáról, a folyóirat körül kialakult irodalmi mozgalomról, a század eleji irodalompolitikai küzdelmekről és a Nyugat első nemzedékének tagjairól kialakult képünket, ismereteinket.

Fenyő Miksa (1877—1972) munkásságát mérlegre helyező szép írásában Vezér Erzsébet hiteles jellemzést ad a kiváló kritikusról, a Nyugat 1908 és 1916 közötti szerkesztőjéről, a folyóirat válságos óráiban bölcs és higgadt magatartást tanúsító „békebíróról”, a Nyugat „pénzügyminiszteréről”. Vezér-tanulmányából kiviláglik, hogy Fenyő már a Nyugat megindulása előtt — a Figyelő című folyóirat (1905) időszakában — „kiforrott ízlésű, nagyon határozottan egyéni hangú és saját véleményű, bátor kritikus” volt. Cikkeinek, bírálatainak, recenzióinak nagy értéke „a kvalitásérzék biztonsága, az ítélet pontossága, mondhatni: tévedhetetlensége. Habozás nélkül állt az új irodalom mellé, és a legelsők között szállt harcba Ady Endre lírájáért”. Magatartása később sem változott, hite és hűsége később sem csökkent: „Mindvégig ott állt a Nyugat legjobbjai mellett, megértéssel, lelkesedéssel és ha kellett: védelemmel”.

Fenyő politikai szereplésére (minisztersége az egynapos Hadik-kormány87